Svéd gombasaláta, domb, török film a Dundee Contemporary Arts-ban és befejeztem egy coursework-öt. Ezek a mai nap történései. Kora délután felmentem a közeli dombra, majdnem a város közepén van, be lehet látni az egész várost. Gyönyörűek voltak a fények, a színek. Ült két lány egy tisztáson, az egyikükön sárga póló volt, a másikon kék. Olyan jól mutattak a zöld tisztáson, a kék ég plusz felhőkkel a hátuk mögött. Színkavalkád. Már jártam itt fenn a dombon, az első nap, mikor megékeztünk, de most nem kellett rohanni, ráértem. Egészen el lehetett látni Tensmuir-ig, ahol még az első hétvégén voltunk. Most vettem észre, hogy a Tay folyó csak az utolsó pár kilométeren szélesedik ki, előtte kis pataknak tűnik onnan felülről. A panelek iszonyú rondák, nem is értem, hogy hogyan építhették fel őket, még akkor is ha ez egy menő építkezési hullám volt a '60-as években. Hamarosan le fogják bontani mind a négy darab 22 emeletest, és átadják a helyüket kisebbeknek. Miután hazaértem összedobtunk egy svéd gombasalátát, csak nem volt hozzá fehérborunk, de így is jó volt, viszont hamar elfogyott. Mindig ez van, azt hiszem, hogy na most végre, ebből fog maradni holnapra is, aztán mégsem, mindent megeszünk.

Kinéztem egy török filmet a DCA-ban, szóltam Emre-nek, hogy jöjjön, török film, biztos érdekli. Végül nem jött el, mert valami studyt kellett befejeznie. De lélekben biztos velem volt. A film Times and Winds néven futott, és nagyon bejött. Török falu, szerintem valahol Észak-Törökországban, helyi gyerekek hogyan látják a világot, szüleikkel való kapcsolat, vérszerződés, kecske terelgetés, apa gyógyszerének kiöntögetése. Szóval emberi kapcsolatok. Most jöttem rá igazán, hogy nagyon megkedveltem a török embereket, Törökországot. Ha megnéznék még 6 ilyen filmet egymás után, akkor fognám magam és Törökországba költöznék. De most komolyan, Észak-Törökországba mindenképp el kell jutnom, annyian mondták már, hogy gyönyörű és ez a film is erre játszik rá.

Elkezdtem írni egy esszét EU polgazdra, a téma az EU sebezhetősége energiabiztonság szempontjából és a lehetséges megoldási javaslatok. Többen finnyáskodtak, hogy szar a téma, hogy nem lehet erről írni, de szerintem elég jó a topic, érdekes, és aktuális. Sikerült hozzá szakirodalmat is találnom, nem volt könnyű aktuálisat találni, de egy-két könyvet csak össze tudtam szedni a könyvtárban. Nekiálltam megírni, és egész jól belejöttem, csak nehogy végig Gazprom fikázás legyen belőle.

Kedd este volt az international student party - amiről kiderült, hogy magyarok szervezik és magyaroknak ingyenes a belépés -, előtte még Noémie francia ismerőseinél voltunk, ahol újabb ismerősökkel gyarapítottuk ismeretségi körünket, Kris-szel, az első igazi skót ismerős, akiről később kiderült, hogy nem is teljesen skót (Liverpoolban született, de 20 éve Skóciában lakik, tehát mát teljesen átmosták az agyát a skótok). Ott volt még Matthieu, Adrien, Jordan (persze mind francia) egy félig thai félig belga lány, Stephanie, aki itt jár középiskolába, még csak 17 (!) éves, plusz Sonja, szlovák origin, de Németországban nőtt fel, és végre egy dundonian, akinek a nevére nem emlékszem. Meg persze Emre, Claire és Noémie. Már elég jó hangulatban indultunk útnak az egyetem buli helye felé, mindenkinél sör volt, ez itt elég durva kihágásnak számít, többszáz fontodba is kerülhet, ha meglát a rendőr alkohollal az utcán. De most ez senkit sem zavart, meg amúgyis itt mindenkinél szokott lenni valamilyen alkohol buli előtt, nem valószínű, hogy pont minket szúrnának ki. A bejáratnál derült ki az a számomra elég örömteli hír, hogy mivel magyarok szervezik a bulit (amúgy nem akarok rosszindulatú lenni, de ezek az emberek eléggé a legalja kategóriához tartoznak), így nem kell belépőt fizetnem. A hely valamiért nagyon emlékeztetett az A38 küzdőterére, nem tudom miért. Itt még újabb embereket sikerült megismerni, Javier-t, Sergio-t akik persze gyönyörű spanyol akcentussal beszélték az angolt, plusz egy újabb török, Ciyhan vagy hasonló nevű, nem sikerült rendesen meghallani, Németországban született és ott is nőtt fel, a törököt már nem tartja annyira anyanyelvének. A zene az ilyen helyeken megszokott volt, vagyis szar de igazából egy idő után teljesen mindegy volt, van egy pont ami után már nekem is mindegy. Noémie-t sikerült berángatni táncolni, aztán elcsattant egy csók, majd még egy. Hazafelé menet elváltak útjaink, aztán reggel sms, hogy ne haragudjak, de ennyi volt. Hiába, francia.

Update:

 - So we can stay as before, if you want to. - Yes, I prefer, I don't want a relationship... for now. -  For now? - Yes, but...

Ma voltunk St. Andrews-ban. Egész elképesztő hatással volt rám ez a kisváros, de kezdjük a legelején.

Elindultunk itthonról reggel, lesétáltunk a buszállomásra, szerencsére volt itthon menetrendünk, így nem tévedtünk akkorát a busz indulásával. Két busz is megy St. Andrews-ba (szent ándrúúz, helyi nyelven), az egyik az nagyon hamar ott van, kb. 25 perc, de ez egy kétszer kétsávos úton megy, és nincs sok látnivaló az út mentén. A másikkal viszont dupla ennyi ideig tart az út, viszont majdnem az Északi-tenger partján megy az út, birkanyájak mellett, kis falvakon keresztül. Mi ezt választottuk. A jegy pofátlanul drága volt (6.70 font a retúr!), és erre az útvonalra nincsen diákkedvezmény sem. Ahhoz képest, hogy oda-vissza 60 km-t mentünk, és ez került 2000 Forintba... Nem tudom, hogy min csodálkozom még, mivel itt alapból drága a közlekedés (kivéve a low-cost busline-okat, ott ebből a pénzből oda-vissza megjárom Glasgow-t). A lényeg az, hogy elindultunk.

A buszos elég lendületesen vezetett egy olyan keskeny úton, ami Magyarországon is ritkaságszámba megy. Elég hideg levegő is szűrődött be, plusz enyhe trágyaszagot is éreztem; minden adott volt egy vidéki kiránduláshoz (nem mintha Dundee az urbánusság csúcsát képviselné). Miután leparkoltunk a szent ándrúúzi buszállomáson, épp belefutottunk egy csapat piros taláros egyetemistába. Mindannyian egyfelé mentek, úgyhogy követtük őket, kíváncsiak voltunk, hogy mi lehet annyira fontos, hogy piros talárt kell ölteni vasárnap reggel. Istentisztelet volt (mint később megtudtuk, 80 fontba kerül egy ilyen talárnak a megvétele, ami feljogosít az istentiszteletre járásra, pff). Az egyetemistákat követve sikeresen bele is botlottunk az egyetemi épületekbe, legalábbis azoknak egy részébe. Gyönyörűen gondozott parkok, pázsitok, kertek között bújnak meg a tanszékek, intézetek. Kimondhatatlanul gyönyörű volt az egész (és még a nap is sütött). Tovább járkálva a városban mindenhol fiatalokba ütköztünk, nem nagyon volt idős ember az utcákon, egyetemisták lepték el az utcákat vasárnap délelőtt (a város népessége 18 ezer fő, plusz a 8 ezer egyetemista a tanév alatt). A város méretéhez képest meglepően sokan voltak az utcákon, vagy csak azért tűnt ilyen soknak, mert nem nagy a város, és mindenki ezen a pár utcán koncentrálódik. Megnéztük a helyi kastélyt, szigorúan csak kívülről (belépő 7.20 font, diákkedvezmény persze nincs). A kastély mellett le tudtunk menni a tengerhez, épp apály volt, ezért a sok alga, moszat és miegyéb kinn volt a parton, nem volt valami szép látvány, de azért ez mégis a tenger. Tenger flashem van még mindig. Egész nyugodt volt a víz, megint kacsáztam párat persze, ezt nem lehet kihagyni. Visszamentünk a lépcsőkön, fel a kastélyhoz, és ott továbbmentünk a parton, ahonnan megláttuk a helyi beach-et. Erről majd fogok ide felrakni egy képet, gyönyörű és teljesen ideális hétvégi kutyasétáltatáshoz, vitorlás útnak indításához, fürdéshez (igen, volt egy kissrác aki fürdött), homokvárépítéshez, frizbizéshez, sétáláshoz, fagyinyalogatáshoz vagy csak egyszerűen cuppogni egy kicsit a vízben. Nagyon sokan voltak, gyerekekkel persze, meg sok egyetemista. Itt kezdődött csak el igazán az az érzésem, hogy a város csak egyetemistákból áll. Ez később egyre jobban beigazolódott, ahogy visszamentünk a városba (tényleg nem nagy, 20 perc alatt át lehet rajta gyalogolni). Mindenhol 30 évnél fiatalabb jól öltözött, jól szituált emberek, a kávézókban, a boltokban, a parkokban... mindenhol. És áramlanak az utcákon. Egyszer csak belebotlottunk az Andris egyik ismerősének az öccsébe, Jankóba. Most kezdi itt az egyetemet, tudomány filozófiát fog tanulni. Elmagyarázta, hogy miben áll ez, de nem teljesen sikerült megértenem, majd legközelebb jobban elmagyaráztatom. Ő megmutatott még egy-két helyet, amit szerinte érdemes megnéznünk, lementünk az Old Course-ra is. Ez egy golfpálya a tenger mellett. Simán bárki bemehetett szétnézni. Még sohasem voltam golfpályán úgyhogy eléggé le voltam nyűgözve a látottaktól. Mm magasságú fű, tökéletesre nyírva, kis dombok, vizesárok, minden ami kell. A golfot amúgy itt Skóciában, St. Andrews-ban találták ki (egyesek szerinte ez nem teljesen igaz, mivel St. Andrews mellett valahol). Ez egy nagy élmény volt, ugyanakkor rögtön belegondoltam, hogy mekkora pénzpazarlás az egész, karbantartani egy pár sznobnak, de ezt gondolom nem kell nektek ecsetelni.

Prince William volt kollégiumi szállását is megnéztük kívülről, állítólag még most is sok lány jön azért ide tanulni, merthogy ő itt tanult (már 3 éve végzett, de még megvan a hatása). Ellátogattunk Jankó lakóhelyére is, egy hatszobás házban lakik, egyetemi házak, több tíz van belőlük egy helyen. Közben elmesélte, hogy hogyan is sikerült neki kijutnia. És ekkor kezdett el nagyon sajogni a szívem, mivel elég egyszerűen ki tudott jutni ide, a kollégiumi szállás is egyszerűen jött neki, plusz nagyon jó hangulatúnak írta le az egyetemi diákközeget. Ilyenkor jön rá az ember, hogyha ugyanezt én is tudtam volna, akkor nem itt lennék. Szóval nagyon elkezdett fájni a szívem St. Andrews után. De igyekszem a dolgot felfogni úgy, hogy ennyivel is többet tudok már most, és legközelebb szemfülesebb leszek.

Visszasétáltunk a buszállomásra, és elhagytuk St. Andrews-t. Nem volt jó érzés elmenni, mindenképp vissza szeretnék még menni. A végére azért még két dolog, amire ma sikerült rájönnöm: az első az hogy szignifikánsan magasabb a jó nők száma szent ándrúúzban, mint dundeeban, a második pedig az, hogy megérett bennem az elhatározás, hogy kell egy bicikli.

A többi kép megtalálható Facebook-on.

Nagyon szeretem a latin akcentust. Mármint olyan értelemben, hogy akik Európa latin nyelven beszélő feléről származnak, és angolul próbálják megértetni magukat. A franciák franciával keverik, a spanyolok a spanyollal, az olaszok az olasszal és persze az angolban a saját nyelvükhöz hasonlító szavakat franciául, spanyolul és olaszul mondják. Vagy latinos kiejtéssel, és baromira nem lehet megérteni. Így volt ez két spanyol fiúval is, Jon és David, nagyon törték az angolt, spanyollal keverték. De pont ezért vannak itt, szeretnék fejleszteni az angoltudásukat, mivel szerintük is elég gyászos. Jon már 28 éves, pamplonai mérnök, de abbahagyta a munkát otthon, hogy itt fejlődjön. David valahonnan Dél-Spanyolországból származik, nem is emlékszem már, hogy mit is tanult vagy dolgozott. Noémie mesélte, hogy aznap nála aludtak, és eléggé horkoltak, plusz korán felkeltek és angolul beszélgettek egymással, senkit sem hagytak aludni. Ez a lány egészen hihetetlen, annyira jól megértem magam vele, ha testvérem lett volna, ilyennek képzelném.

Csütörtökön volt egy egész jó óránk is, Social influence cím alatt, egy fiatal nő (lány?) tartotta. Olyan volt, mintha csak az egyik barátunk lett volna, nagyon fiatal, és már doktor. Emellett jól is néz ki:-). Első ránézésre jónak néz ki az óra, majd meglátjuk. Most jut eszembe, hogy nem is írtam még, hogy milyenek az órák, milyenek a tanárok. Hétfőn volt szakszemináriumunk, megijedtünk, hogy economics témakörben kell szakdolgozatot írni, mert rossz helyre osztottak be minket, de minden valószínűség szerint sikerül átmennünk a sociology dissertation module-ba, és nem lesz gond, ott tudjuk írni a saját már eddig kitalált témánkat. Ugyanez az óra ismétlődött kedden, ahol mindenféle felesleges etikai szabályra próbálták felhívni a figyelmünket. Pl. hogy ne kérdezősködjünk egy pub-ban éjjel arról, hogy ki és mennyit ivott. Pff. Ez elég vicces, mivel egy szociológust az ilyenek érdeklik, ebből tud pl. következtetéseket levonni az éjszaka pub-ba járó alkoholfogyasztókról. Valószínűleg azért hozták fel ezt a dolgot, mivel a Dundee Business School tartotta ezt az órát, és őket ilyen kérdések nem érdeklik, csak a könyveket bújják, és be akarják magukat biztosítani, hogy ne történjen semmi baj. Szerdán volt The Political Economy of the European Union. Elég általános volt, de a bevezető órák általában ilyenek, nem lesz rossz. A tanár ismerte Tatabányát is, mivel voltak onnan diákjai tavaly. A csütörtöki viszi eddig a prímet, de lehet, hogy csak Dr. Fiona Gabbert miatt. Majd kiderül a félév folyamán, hogy az óra is olyan jó-e, mint a tanárnő:-).

Minden egyes tárgyból kell írni egy 2500 szavas coursework-öt, amit november tájékán kell beadni. Ez azért nem kevés, plusz a diplomamunkát is írni kell, arra is vannak határidők, meg otthonra is kell írni pár beadandót, és egyes tárgyakból vizsgázni is kell majd. Muszáj lesz már most megszervezni az életemet, ha nem akarom, hogy elcsússzak az esszékkel.

Mostmár biztos, hogy december 22-én megyek haza, megjött a visszaigazolás a Lufthansa-tól; szeretett Budapestemet pedig január 11-én hagyom el újfent. 19 nap, nem olyan sok, de 12-ére itt kell lenni, mert kezdődik a második szemeszter. Elég hamar, cserébe viszont lesz 3 hét húsvéti szünet.

Érdekességképpen csináltam ma pár képet egyenruhás gyerekekről, nagyon furán néznek ki, hogy még a legkisebbek is fel vannak öltöztetve nyakkendőbe, zakóba. Vagy lehet, hogy csak nekem fura, mivel ez nálunk nem szokás. Csak csípőből mertem fényképezni, nehogy rám fogják, hogy pedofil vagyok.

Hétvégén csináltunk padlizsánkrémet. Turmixgép hiányában nem tudtuk felaprítani rendesen a padlizsánt, ezért nem nagyon hasonlított krémre, inkább massza volt, teli paradicsom, padlizsán és hagyma darabokkal. Viszont amilyen rondán nézett ki, olyan finom volt. Vasárnap délutánra kocogást terveztem be török és francia barátaimmal. Előbb még el kellett jutnom az ő lakásukig, mert onnan nyílik egy gyönyörű park, és ott szerettünk volna futni. Mire odaértem hozzájuk, már kicsit ki voltam fáradva, futva 25 percre laknak dombra fel, dombról le. Ők még teljesen frissek voltak, úgyhogy jobban bírták a tempót, de azért én sem adtam fel, 45 percig bírtam még. Csatlakozott az egyik magyar lakótársuk is, Gábor, aki egész jó fej, ez a többi magyarra itt nem nagyon áll, ő mesélt futás közben érdekes dolgokat Kolumbiáról, mivel 8 hónapot töltött ott, mivel az akkori barátnője kolumbiai volt, és ő is kiment vele nyelvet tanulni, dolgozni. Noémie-vel is nagyon jót beszélgettem, kiderült, hogy bokszolt az egyetemen. Nem néztem volna ki belőle, hogy egy ilyen sportot űzött, eddig csak a gimnasztikáról és kézilabdáról tudtam. Jókat nevettünk, és hörögtünk, mert beszélgetni futás közben annyira nem könnyű és minduntalan levegő után kapkodtunk. Emre nem nagyon bírta az iramot, otthon sem valami nagy sportember állítása szerint. De szeretne fejlődni:-).

Jogging után még megittam náluk egy teát, és megbeszéltük, hogy fogunk közösen filmet nézni a héten. Aztán hazaindultam, mert bejelentkezett Ewan, from couchsurfing, hogy meglátogatna minket. Volt padlizsánkrém, még délután csináltunk salátát is, volt sör, pirítós, mi kell még?! Elég sokáig itt volt, én ilyenkor már érezni szoktam, hogy a háziaknak terhes a jelenlétem, de nem zavartatta magát annyira. Autóval volt, de megivott egy sört, mert hogy az még belefér, sztorizott egy másik couhsurfinges srácról, aki nemrég volt nála, meg kifejtette hogy a Liberális Demokratákra fog szavazni legközelebb, merthogy a Labour már nem olyan mint régen, a Skót Nemzeti Párt meg túlságosan Skócia függetlenségét akarja, és szerinte Skócia nem eléggé érett ahhoz, hogy független legyen. Itt is ahány skót, annyi különböző vélemény. Aznap este viszont végre ettünk rendesen zöldséget, sajtot stb. Normális vacsora volt. Igazából olyannak festem le a helyzetet, mintha nem ennénk se zöldséget, se sajtot, se húst, pedig ez nem így van, csak otthon valószínűleg sokkal jobb volt a helyzet, mindig teli volt a hűtő. A Csaba meg rávilágított arra, hogy csoki, joghurt, és narancslé függő vagyok. Ezt még át kell gondolnom, de azért lehet benne valami.

Feltöltöttem pár képet Facebook-ra, lehet nézegetni.