Svéd gombasaláta, domb, török film a Dundee Contemporary Arts-ban és befejeztem egy coursework-öt. Ezek a mai nap történései. Kora délután felmentem a közeli dombra, majdnem a város közepén van, be lehet látni az egész várost. Gyönyörűek voltak a fények, a színek. Ült két lány egy tisztáson, az egyikükön sárga póló volt, a másikon kék. Olyan jól mutattak a zöld tisztáson, a kék ég plusz felhőkkel a hátuk mögött. Színkavalkád. Már jártam itt fenn a dombon, az első nap, mikor megékeztünk, de most nem kellett rohanni, ráértem. Egészen el lehetett látni Tensmuir-ig, ahol még az első hétvégén voltunk. Most vettem észre, hogy a Tay folyó csak az utolsó pár kilométeren szélesedik ki, előtte kis pataknak tűnik onnan felülről. A panelek iszonyú rondák, nem is értem, hogy hogyan építhették fel őket, még akkor is ha ez egy menő építkezési hullám volt a '60-as években. Hamarosan le fogják bontani mind a négy darab 22 emeletest, és átadják a helyüket kisebbeknek. Miután hazaértem összedobtunk egy svéd gombasalátát, csak nem volt hozzá fehérborunk, de így is jó volt, viszont hamar elfogyott. Mindig ez van, azt hiszem, hogy na most végre, ebből fog maradni holnapra is, aztán mégsem, mindent megeszünk.

Kinéztem egy török filmet a DCA-ban, szóltam Emre-nek, hogy jöjjön, török film, biztos érdekli. Végül nem jött el, mert valami studyt kellett befejeznie. De lélekben biztos velem volt. A film Times and Winds néven futott, és nagyon bejött. Török falu, szerintem valahol Észak-Törökországban, helyi gyerekek hogyan látják a világot, szüleikkel való kapcsolat, vérszerződés, kecske terelgetés, apa gyógyszerének kiöntögetése. Szóval emberi kapcsolatok. Most jöttem rá igazán, hogy nagyon megkedveltem a török embereket, Törökországot. Ha megnéznék még 6 ilyen filmet egymás után, akkor fognám magam és Törökországba költöznék. De most komolyan, Észak-Törökországba mindenképp el kell jutnom, annyian mondták már, hogy gyönyörű és ez a film is erre játszik rá.