Péntek este láttuk Kis Jánost skót-szoknyában. Mármint csak az alteregóját. A pasas nagyon hasonlított az SZDSZ egykori prominensére. Kart karba öltve táncolt skót népzenére indiaiakkal, kínaiakkal, franciákkal. Elég viccesen nézett ki, ahogy a szemüvegét állandóan igazgatta minden egyes kanyar után. Mindenesetre jó volt látni, hogy azért a sok filozófiai fejtegetés mellett jut ideje arra, hogy felruccanjon ide a messzi északra, és kicsit kikapcsolódjon.

A péntek este amúgy is érdekesen alakult. Csabával megittunk egy kis unikumot még mielőtt lementünk volna a már jó előre beharangozott népzenei estre. Mikorra leértünk, már jó hangulatunk volt, vettünk még egy sört, leültünk beszélgetni. Van egy nagyon idegesítő magyar srác a Pázmányról, aki most is úgy érezte, hogy milyen jó lenne velünk beszélgetni, de szerencsére elkezdődött a zene, úgyhogy nem kellett sokáig hallgatunk. A program félig egy nyugdíjas-találkozó képét mutatta, félig pedig egy jópofa összehozós buli jelleget. Nem tudtam, és még most sem tudom eldönteni, hogy melyik jellemezné jobban. Azonban volt két akkora skót ember, hogy kis piszoknak éreztem magam mellettük. Megkérdeztem egyiküktől, hogy tényleg igaz-e, hogy nem viselnek semmit a kilt alatt, és azt mondta, hogy tényleg nincs alatta semmi, csak a fázósabbak vesznek alsóneműt télen. A sorból kilógott egy indiai ember, aki ugyancsak skót ruhát viselt, meglehetősen érdekes képet nyújtott a nagydarab, fehér, hosszú hajú emberek között az ő kis barna bőrével és alacsony termetével.

Az este folyamán még sikerült összefutni egy pár emberrel, először is egy német fiúval, akinek a Ponyvaregény két főszereplőjének képe volt a pólóján és volt olyan hülye, hogy bevallotta, hogy nem ő csinálta a pólót. Ha azt mondta volna, hogy ő csinálta, akkor teljesen másképp tudtam volna ránézni. Mint egy kreatív emberre:-). Felbukkant egy másik német fiú is, két skót lánnyal, a fiú már 5 éve él itt. Megkérdeztem, hogy azért ez elég hosszú idő, és milyennek találja a helyet ennyi idő után. Megrökönyödésemre azt mondta, hogy nem olyan jó, de meg lehet szokni. Pff. Na erre varrj gombot. A lányok mind helyiek voltak, dundonian-ek. Sikerült még összefutni azzal a két francia lánnyal is, akik még csütörtökön kérdeztek meg minket az egyetemi könyvtár előtt, hogy van-e hol laknunk, mert lakótársakat keresnek. Mindketten nagyon aranyosak voltak, az egyik egész jól is néz ki, nekik viszont a legjobbnak kellett lenniük az egyetemükön, hogy eljöhessenek ide, nem úgy, ahogy otthon megy nálunk, hogy elég csak jelentkezni, és simán kijöhetsz. Accounting finance-t tanul a csinosabb, a másikat nem is jegyeztem meg, lehet, hogy nem pont rá koncentráltam eléggé. A szemerkélő estében örömteli volt hazaballagni éjszaka, és pont ugyanarra az időre ébredni is.

Még pénteken elhatároztuk, hogy a hétvégén főzni fogunk. Krumplifőzeléket, tüktojjal. Beszereztük a hozzávalókat, eltöltöttünk egy csomó időt a szupermarketben az olcsóbb hozzávalók megkeresésével, babérlevelet csak nagy nehezen sikerült találni. Olyan, hogy zöld petrezselyem, nincsen. Szárított van, horror áron. Ezt kihagytuk. De minden más volt, úgyhogy épp most puhulnak a krumplik a lábasban.