Először kezdem a pozitív résszel. Elkezdtem megismerkedni egy az otthonitól teljesen eltérő kultúrával, hozzáállással, skótokon és nem skótokon keresztül. Az ország, most tekintsünk el attól, hogy Skócia az Egyesült Királyság része, nagyon különbözik Magyarországtól. Nem csak abban például hogy nem lehet műanyag csomagolás nélküli zöldséget kapni. Az emberek hozzáállása a dolgokhoz, az élethez sokkal vidámabb, nyitottabb, befogadóbb. Annak ellenére, hogy szegényeket elég szar földrajzi és időjárási helyzettel áldotta meg a sors. Nem ordít le a buszvezető, ha nem tudod elsőre, hogy milyen jegyet kell venni, nem türelmetlenkednek az emberek a bankban mögötted és hasonlók. Ez teljes formáló erővel hat rám, én sem türelmetlenkedem annyit, nem stresszelek, hogy na megint ki fog bepofátlankodni elém a sorba. A skót alapvetően egy türelmes, kedves nép, legalábbis tapasztalataim szerint. Az idősek és fiatalok is. Bár a fiatalabbak néha elég taplók tudnak lenni, de ez otthon sincs másként.
Pozitív tapasztalat a szüleimtől való külön lakás. Mindent nekem kell intézni - a lakótársakra itt most nem térek ki, a véleményemet úgyis tudjátok -, háztartást vezetni, főzni, mosni, hivatalos ügyeket intézni. Ez sokszor nem könnyű, de feladatként kell felfogni, bele lehet jönni, meg kell csinálni. Nagy tapasztalat, hogy egyedül hogyan boldogulok. Amúgy szerintem egész jól.
Az itt megismert külföldiekkel jó és rossz tapasztalataim is vannak. Egyrészt jó az, hogy egy viszonylag kis városban is nyüzsögnek a külföldiek, úton-útfélen németekbe, franciákba, törökökbe botlik az ember. Egy kezemen meg tudom számolni amúgy, hogy hány helyi ismerősöm van (mármint skót). Ezek az emberek egytől-egyig nyitottak a másikra, de lehet, hogy ez csak azért van, mert itt mindenki ismeretlen terepen mozog és keresi a másik társaságát, vagy én csak nyitott emberekkel találkoztam. Jókat lehet velük beszélgetni mindenről, jókat lehet bulizni velük. Egy bizonyos pontot azonban nem tudtam átlépni velük, pedig úgy érzem elég hamar és könnyen tudok kapcsolatokat létesíteni, adott esetben mélyebbeket is. Hogy az ember azt érezze, hogy pl. őneki elmondhatom azt, hogy miért vagyok most szomorú, mi a bajom. Otthon az ember a barátaival ezt több hónap, év alatt alakítja ki, hogy ki az, akire az életét is rábízhatja akár. Itt azonban azt érzem, hogy mindenki nagyon jól tudja, hogy csak egy félévet, évet marad, és nem áldoz rá annyi energiát, hogy közelebb is kerüljünk egymáshoz. Én meg már kezdek belefáradni abba, hogy mindig csak én szeretnék jobban megismerni más embereket, a többiek sokkal kevesebb energiát fordítanak erre. Az ember eljut egy bizonyos pontig ezekkel az ismerősökkel, barátokkal, de nagyon nehéz átlépni azt a határvonalat, ami az igazi barátságot jelentené. De ez csak egy megérzés.
A másik dolog, ami eléggé zavaró - legalábbis engem eléggé zavar, pedig ezen nem kellene meglepődnöm -, hogy Magyarországról senki semmit nem tud, vagy ha tud is, akkor is valami kapitális baromságot. Az hogy van tengerpartunk és szeretünk lovagolni a kisebb bakik közé tartoznak. Ugyanakkor jelen van egy másik nyugat-európai réteg is, akik adott esetben már voltak Közép-Kelet (Kelet-Közép, kinek mi) Európában, esetleg azon túl is, Boszniában, Szerbiában. Ők sem rendelkeznek elég széles tudással erről a régióról, de valamit kapiskálnak. Itt most semmilyen nacionalista megnyilvánulásról, nagymagyarkodásról nincs szó, egyszerűen az bánt, hogy ha én tudom, hogy hol fekszik Hamburg és ott nagyjából mit lehet csinálni, akkor elvárom, hogy az illetők Budapestről, Magyarországról is rendelkezzenek minimális helyes információval. Nem vagyunk azért annyira kis ország, és földrajzilag sem vagyunk valami kietlen helyen (pl. szegény Tuvalu).
Dundee Budapest után egy elég kisváros benyomását kelti. Noémie nem értette meg például, hogy miért mondom azt, hogy hiányzik nekem a kultúra, a nyüzsgés stb. Egész életét kb. egy kisvárosban töltötte és nincs rá igénye, hogy nap mint nap kulturális programokon vegyen részt. Ez a dolog hiányzik nagyon itthonról. Meg persze a család és barátok. De ezt ti úgyis tudjátok.
Egy pár órán belül otthon leszek - most egy asztalon gépelek Frankfurtban, és két magyar zsidózását kell hallgatnom. Miért, miért már megint??? Mindenhol fel kell bukkannia ennek a borzasztó jelenségnek??? Érthetetlen.
Három hét múlva jövök vissza, aztán majd meglátjuk, hogy mi vár rám még a következő 4 hónapban.
