Pénteken Scottish Ensemble koncerten voltam a Marriyet Hall-ban. Ez a Caird Hall mellett van, vagyis igazából benne, de egy külön terem, nem kapcsolódik a nagyobbikhoz. Pazar volt a koncert, 12 vonós és egy ütős, nem tudom pontosan a hangszer nevét. Másfél órán keresztül játszottak, a Quicksilver koncersorozat dundee-i állomásának keretében. A tagok között van angol, szingapúri, skót és ha jól tudom belga is, bár ebben nem vagyok biztos. Mozart, Sztravinszkij és Schwertsik volt a repertoár, utóbbi az ütős variációval. Az átlagéletkor elég magas lehetett, sok ősz vagy kopasz fej, szemüvegerdő (én is idetartozom persze). Mindig meglepődöm, hogy mennyire nem öltöznek ki az emberek egy ilyen alkalomra, nem tudom, ez nálam alap, ha zakót nem is, de felveszek egy jó inget, sötét gatyót. Itt meg mindenki kötött pulcsikban, és tarka ruhákban üldögélt. Mondjuk otthon is ez van, de valahogy olyan furán szoktam magam érezni, hogy csak én lennék az, akinek így jól esik itt lennie? Nem is a művészt tisztelem meg, mondjon bárki bármit, hanem saját magam számára mutatom meg, hogy ez egy különleges alkalom, hogy komolyzenei koncertre megyek. Vagy színházba. No sebaj. Március 25-én egy másik felállásban fognak játszani, most nem is tudom, hogy mi lesz akkor műsoron, de Csajkovszkij biztos, azt említette Jonathan Morton művészeti  igazgató a koncert végén.

Szombat reggel korán keltem, mert már két hete eldöntöttem, hogy elmegyek Glasgow-ba, vettem buszjegyet, és reggel 8-kor felültem egy Skócia legnagyobb városába tartó buszra. Amikor még Skóciába jöttem szeptemberben busszal, akkor átsuhantunk Glasgow-n, de nem sok maradt meg belőle, fáradt voltam, örültem, hogy élek. Most is fáradt voltam vagyis inkább álmos, meg kicsit beteg. A város hatalmas. Skócia nyugati partján fekszik, egykoron a legnagyobb nagy-britanniai hajóépítő város, és ipari fellegvár. Mára azonban ebből nem sok maradt meg, a dokkokat lebontották, vagy épp bontják, néhol Soroksárra, Csepelre emlékeztető részei vannak a városnak a Clyde folyó mentén. Ugyanakkor a belváros jelentős része, Buchanan street, Argyle street, Sauchiehall street, le van zárva az autók elől, bevásárló és sétálóutcák. A taxik és buszok is csak néhol haladhatnak át. Egy templom a Buchanan street-hez közeli metrófeljáró üvegén keresztül:

Mikor leszálltam a buszról elterveztem, hogy egy körívet fogok megtenni, az óramutató járásával megegyezően, amerre a The Clockwork Orange megy (erről majd később). A városnézést a Glasgow Film Theatre, a Center for Contemporary Arts és a Glasgow  School of Art megtekintésével kezdtem. Az utóbbit Charles Rennie Mackintosh tervezte - Glasgow egyik leghíresebb, ha nem leghíresebb szülöttje -, és ebben az épületben most róla szóló kiállítás tekinthető meg a munkáiból, merthogy festett is, meg képzőművész is volt az építészmesterség mellett. Ide mindössze egy pillanatra néztem be, mert csak tárlatvezetéssel lehetett volna megtekinteni a kiállítást, és arra én nem szerettem volna egy-másfél órát szánni. Majd legközelebb. Amúgy a városban mindenfelé Mackintosh által tervezett épületkbe lehet botlani. Iskolák, kiadó, magánházak stb. A Royal Scottish Academy for Music & Drama jellegtelen modern épülete mellett elhaladva kelet felé vettem az irányt, ahol a főtér - George Square -, és a City Chambers (városháza) található. Közben útbaejtettem a Williow Tea Rooms nevű teázót, amit ugyancsak Mackintosh tervezett, egészen az utolsó kanálig. Ma is használatosak. A George Square skót viszonyokhoz képest egy elég szellős tér, viszont nem valami impozáns, fura bordó burkolattal, pár híresség szobrával. A városban egész nap pörkölt árpa illat terjengett, a sörfőzés miatt. A Tennent's sörfőzde kéményére rá is lehetett látni pár utcából. Ezután a Merchant City-n keresztül a katedrális felé vettem az irányt, ami viszonylag jobban kiesik a városmagból. Közben betévedtem egy antikváriumba, ahol bakelit lemezeket, régi képeslapokat, könyveket, játékokat lehetett kapni, egész jó áron. Nagyon szeretem az ilyen helyeket, letűnt korok maradványait mindig élvezettel nézem, főleg olyan helyen, mint Glasgow, ahol minden a hajózásról, az iparról szólt a '60-as évekig, és mára ez köddé vált, vagy átalakult. Találtam egy szép képeslapot, kemény 1 fontért megvettem, Glencoe melletti hegyeket ábrázol. Közben az eladó elmesélte a hely történetét, mivel megkérdeztem, hogy pontosan miről is híres ez a hely. Kiderült, hogy volt egy bazi nagy mészárlás a középkorban. Itt minden valami ilyennel kezdődik. Egy klán  kiirtja az ellenséges klánt, a túlélők meg viszont. Szemeztem még egy régi Audrey Hepburn plakáttal is, de végül nem vettem semmi mást. A katedrálist a 12. századtól kezdték el építeni, de teljesen csak a 15. századra készült el. Masszív gótikus beütések, rózsaablakok, támpillérek, levegős oldalhajók. St. Mungo, a város védőszentjének maradványai az altemlomban nyugszanak, bár kicsit fura a helyzet, mivel a maradványok még sincsenek itt, mint azt sokan hiszik, hanem csak egy üres sír van a pincében. Szerencsémre nagyon szép idő volt, gyönyörűen besütött a nap az ablakokon, így elég jó fényképeket tudtam csinálni:

A katedrális mögötti dombon, ha jól emlékszem a 19. században kezdték el kialakítani, egy temető helyezkedik el, a párizsi Père-Lachaise temető mintájára szerették volna létrehozni, ahonnan splendid view nyílik a városra. Ez tényleg így van, különösen napsütésben gyönyörű a kilátás. És most gyönyörűen sütött. Ezután egy hatalmas vargabetűvel, kb. egy órás gyaloglással elmentem az egyik rehabilitált folyóparti részhez. Közben útbaejtettem a Central Station-t, vasútállomás, ami egy ipari műremek, vasszerkezetes, gyönyörűen rendbe van rakva. Így néz ki:

Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy nem csak pénz kérdése karban tartani valami hasonlót, pl. otthon a Nyugati hogy néz ki. A folyóparton folytattam utamat, ahol a Scottish Exhibition and Conference Centre volt a végpont. Itt van egy koncertterem (ami egy nagy tatura hasonlít szerintem), meg több kiállítótér, amiket kiadnak különböző bemutatókra, kiállításra. Most épp lakóautó kiállítás volt. Pff. A folyó déli oldalán, a belváros az északin terül el, található a BBC Scotland, a Glasgow Tower és a Glasgow Science Centre, ami ugyancsak egy tatu, csak összegömbölyödve. A képen a sima tatu látható a Clyde folyó egyik hídjáról:

Ezek után a Kelvingrove Park felé vettem az irányt, ott található a University of Glasgow, kicsit több mint 500 éves, a Kelvingrove Museum & Art Gallery plusz még egyéb más galériák, köztük a Hunterian Gallery, ami egy meglehetősen nagy Mackintosh gyűjteménnyel büszkélkedhet. Ezeken a helyeken csak átfutni volt időm, elég nagy kiterjedésű a belváros. Mostmár eléggé a városmag északi részén voltam, de innen még vissza szerettem volna menni a The Lighthouse-hoz, Mackintosh épület, ami ma a skót design és építészet központjaként funkcionál, előtte pedig a The Herald c. újságot itt nyomták. Ide a The Clockwork Orange-dzsal jutottam el, mivel nem akartam 4 megállót gyalogolni. Nem, most nem a filmről van szó, hanem a glasgow-i metrót hívják így. Egyetlen egy vonal van, körbe megy az óramutató járásával megegyezően a külső íve, a belső természetszerűen ellentétesen. A vagonok pedig narancssárga színűek. Hogy miért épp The Clocwork Orange, ez homályba vész. A könyvhöz és az abból készült filmhez mindenképp köze van, de hogy ki adta neki ezt a nevet, azt nem tudja pontosan senki. Egyesek szerint a média, vagy a British Rail egyik vezetője. És tényleg narancssárgák a kocsik. A glasgow-i metró amúgy a harmadik legrégebbi a világon. Az első a londoni volt, a második pedig bizony a budapesti. A Buchanan street megállónál szálltam le, innen pár perc volt a The Lighthouse. Mázlim volt, mert szombaton ingyenes a belépés, legalábbis du. 4 után az volt. Van egy elég jó kiállítás Mackintosh-ról, ugyanakkor, mint az ilyen design centereknél ez megszokott, pár művész kiállított munkái fityegnek egy hatalmas térben, a sok hely körülötte meg kihasználatlanul hever. Legalábbis szerintem. Sosem bírtam ezt a helypocsékolást, ha van lehetőség, akkor miért ne állítsuk ki több művész munkáját? Ízlésesen is meg lehet oldani ezt. A 3. emeletről vezet fel a torony tetejére egy csigalépcső, ahonnan nagyon jó a kilátás. A folyó sajnos nem látszik, nagyon be van építve mindkét part, és nem is olyan széles a víz. A sörfőzde kéménye innen azonban nagyon jól látszik. Elhoztam pár prospektust is, mellesleg most lesz a Glasgow Film Festival. Első ránézésre kenterbe veri az összes otthoni filmfesztivált. Bődület sok film van, 10 napos a fesztivál - ha nagyon érdekel valakit -, február 22-ig tart, én lehet, hogy elnézek majd valamire. Estére már borzasztó sokan lettek a belvárosban, minden náció képviseltette magát. Érdekes, hogy nagyon sok lengyel és spanyol szót hallottam. Visszaballagtam a buszpályaudvarra, és felszálltam a Dundee-ba induló buszra.

A végére pedig egy kép a esti Buchanan streetről. Sajnos nincsen állványom, így a kép kicsit bemozdult, de lehet, hogy épp ezért lett jó: