Ma megint svédnek néztek, már nem először itt tartózkodásom alatt. A vastagkeretes szemüveg, a masszív borosta, a kardigán vagy nem is tudom, hogy melyik külső jegyem enged elég sokszor arra következtetni, hogy ennek az északi népnek vagyok a tagja. Most épp egy ír ember az arcomnak a pofacsont részében vélte megtalálni a svédséget. Lehet, hogy az Annamari által rám akasztott svédségben tényleg van valami. Amikor mondtam, hogy magyar vagyok, eléggé ledöbbent, valami északi népféleséget várt. Mondjuk finnt. Ez már közelebbi, de inkább csak nyelvrokon.
Múlt szombaton Aberdeenben voltam. Ez egy hirtelen elhatározásből született döntés volt, gondoltam egyet, szerdán vettem jegyet és szombaton mentem. A Tű a szénakazalban c. könyv adta az ötletet, hogy jó lenne elmenni, elég sok szó esik a könyvben a városról, kíváncsi voltam, hogy úgy néz-e ki, ahogy én elképzeltem. A válasz igen, csak nem szakadt az eső és nem volt hideg. Tavaszias napsütés volt, 7-8 fok, derült ég: a legjobb városnéző idő. A várost gránit városnak, olajfővárosnak, virágos városnak is hívják. Gránitnak azért, mivel az idők folyamán rengeteg épületet építettek gránitból, helyi építőanyag, könnyen hozzá tudtak jutni és időtálló. Itt található a világ második legnagyobb gránit építménye az Escorial után, a Marischal College. Ő az:
Olajfővárosnak azért, mivel az északi-tengeri kőolaj és gázkészletek felfedezése után a '70-es évektől kezdve ez a város lett Európa legfontosabb olajkikötője: a világ második legforgalmasabb heliportja is itt található, hatalmas kikötője van, innen látják el az olajfúrótornyokat. Virágos városnak pedig a tavasszal kitett sok virágnak köszönhetően, állítólag ez a város a UK legvirágosabbja. Kompenzálják a sok szürkeséget. A kompok az Orkney-, és Shetland-szigetekre is innen indulnak. Akit érdekel annak elmondom, hogy most 34 fontért lehet eljutni Kirkwall-ra (Orkney), oda és vissza. Elég borsos ár. Iparváros jelleg szűrődhetne le ebből a leírásból, de egyáltalán nem az. Persze van egy ronda ipari része is, de az egy elég lehatárolt területen van. Skócia leghosszabb egyenes utcája is itt található (több mint 1 mérföld hosszú bevásárlóutca), a képen csak az utca fele van rajta:
Van egy elég jó művészeti galériája, kocsmái, tengerészeti múzeuma. A múzeumok nagyrésze ingyenes ráadásul. Nyüzsgő hely. Nagyon tetszett a város, a kikötő szinte a belvárosban kezdődik. A tengerészeti múzeumban töltöttem a fél délutánom, döbbenet, hogy mennyi minden van és mennyire érdekes. A kikötő környékén is sokat mászkáltam. Nem vagyok egy vonat, hajó, autó stb. imádó, de szeretem nézni, ahogy ezek a hatalmas vasak mozognak, és közben azon gondolkodni, hogy ezeket is ember építette.
Február 7-én tervezek egy glasgow-i utat, aztán lehet, hogy ugyanennek a hónapnak a végén Invernessbe is elmegyek, bár az kicsit messzebb van, majd meglátom még. Ma viszont láttam a Frost/Nixon c. filmet a DCA-ban. Döbbenetes a film. Nagyon tudom ajánlani mindenkinek, szuperek a párbeszédek. A sztori röviden: a Watergate-botrány után Nixon lemond, és eltűnik a nyilvánosság elől 3 évre. Eközben egy David Frost nevű angol showman igyekszik Nixon embereit megggyőzni, hogy adjon neki Nixon exkluzív interjút. Nixon ezért pénzt kér, Frost-nak azonban nincs annyi pénze, pénzügyi gondok stb. Végül azonban elkészül az interjú-sorozat, két színész parádés alakításával. Az, hogy mi a vége az interjú-sorozatnak ismert, de nem lövöm le a poént. Egyik kedvenc színészem, Kevin Bacon is szerepel a filmben, még ez is pluszpont. Az ilyen filmeknél mindig fennáll a veszélye annak, hogy egy elcsépelt, átnyálazott sztorit már nem lehet új szemszögből megközelíteni, érdekessé tenni. De ez most sikerült elég izgalmasra sikeredett, nekem is együtt izzadt a tenyerem Nixon-nal.
