Pénteken estefelé elmentem filmet nézni a Hannah Maclure Centerbe. Ugandai gyerekkatonák sorsát mutatta be egy három amerikai srác által készített alkotás (Invisible Children). Maga a téma baromi érdekes lett volna, egy olyan dolog amiről nem hallunk sokat, egy piros pont jár azért hogy ezzel foglalkoztak, viszont a kivitelezés nagyon nyugati volt. Volt egy rész, amikor az egyik kissrác sírva fakadt mert eszébe jutott a megölt bátyja, erre benyúl a képbe egy fehér kéz, és it's ok, don't cry. Már hogy lenne minden rendben? Ezek miatt az allűrök miatt kissé nevetségessé vált az egész, főleg akkor, miután kiderült, hogy ez az egész ma már egy szervezetté fejlődött, és 3 munkatársa is itt volt a szervezetnek, akik be akartak szervezni mindenkit, hogy milyen jó ha pénzt adunk, vagy vegyünk karkötőt, és akkor szegényeknek jobb lesz. Biztos jobb lesz nekik, ez nem kétséges, viszont ezek az eszközök, hogy már megint a Nyugat mondja meg, hogy mit és hogyan; ezek elég furák.

Ezután összefutottam Emre-vel, Noémie-vel, Pietro-val és Umut-tel (Emre török barátja) és közösen elmentünk francia barátainkhoz egy kis esti csevelyre. Ahhoz képest, hogy nem akartam sokáig maradni - mostmár minden időt és energiát a tanulmányi dolgokra kellene fordítani -, fél háromra értem haza. Viszont nagyon jót beszélgettem Pietro-val a P2-ről, Falcone ügyészről - eléggé ismeri ezeket a dolgokat -, mivel Palermo-ból származik, és ott még dübörög a cosa nostra. Umut-tel a kurd kérdésről (ő is kurd), Törökország problémáiról, és hogy mennyire nehéz nekik vízumot szerezni. Nagyon érdekes volt, újfent bebizonyosodott, hogy ahány török annyi vélemény. Chris is bekapcsolódott a beszélgetésbe félúton, nagyon meglepődtem, hogy mennyire nyitottan gondolkodik a bevándorlás politikáról, mennyire befogadó. Lehet hogy rávetítettem akaratlanul is a brit politika hozzáállását a helyi emberekre, de ez megcáfolódni látszik. Mondjuk van ellenpélda is: az egyik nap a Csaba lement cigizni a ház elé, jött két 16 éves kislány és le akarták lejmolni cigivel, viszont amikor ő nem adott, akkor elküldték a lengyel kurva anyjába, meg hogy miért nem bír rendesen angolul beszélni. Ilyen is van, de ez már tényleg a szélsőség. Mondjuk az összes muszlim kötődésű hely magas falakkal van körülvéve, pici ablakokkal, és berácsozva. Noémi-vel is nagyon jót beszélgettem újfent, életbölcsességekről, házasság kérdésről, egymás mellett élésről. Plusz már kezdenek kialakulni complicité-k egyes emberekkel.