Most van egy kis időm, hogy írjak egy posztot a 3 napos felföldi túráról és feltöltsek pár képet. Kezdjük akkor az elejéről.

Péntek reggel mentünk az autóért. Felpakoltunk enni-, innivalóval, vittünk fényképezőt is persze. Átvettük az autót, egy új fekete Vauxhall (kontinensen Opel) Corsa, dízel. Marci feldobott egy érmét, hogy eldöntsük ki is fog vezetni először, mert mindketten be voltunk kicsit rezelve, még soha nem vezettünk jobbkormányos autót, pláne nem a menetirány szerinti bal oldalon. Őrá esett a választás, de hamar vezetőcsere lett belőle, mivel még nem vezetett soha dízel autót, és ahogy kikanyarodtunk a telephelyről sikerült lefulladni. Sebaj, meg kell szokni, cseréltünk. Én dízelen tanultam vezetni így még emlékeztem rá, hogy hogyan kell a kuplunggal bánni. Szerencsére a pedálok ugyanúgy vannak, mint egy balkormányos autónál, nem volt vele gond, csak fura volt nagyon a bal oldalon menni. Sikeresen elnéztem pár kereszteződést, ahol könnyebben ki tudtunk volna keveredni a városból, ezért 20 percig bolyongtunk a körforgalmakban, mire sikerült egy tankolás után rátérni a Perth fel vezető útra. Innentől már mondhatni simán ment a dolog. Perth-nél felkanyarodtunk északnak Inverness felé, de hamar letértünk a főútról. A Loch Tay felé szerettünk volna menni nyugat felé, csak megint benéztünk egy kereszteződést, így eggyel arrébb mentünk el nyugatnak, így egy másik loch-hoz jutottunk, vagyis inkább tavak láncolatához. Loch Tummel és Loch Rannoch egymásba kapaszkodnak. Mi csak Loch Tummel-ig autóztunk el, így is elég kanyargós volt az út, plusz Loch Rannoch után teljesen elfogyott volna az út, nem tudtunk volna felkanyarodni északnak. Amúgy őrület, hogy a helyiek milyen gyorsan vezetnek ezeken a kis szar utakon, és buszokkal is bemereszkednek, egyszer alig bírtam megállni, amikor előbukkant a kanyarban egy turistabusz. Loch Tummel viszont gyönyörű volt. Van egy pont, Queen's View, ahonnan látszik az egész tó, Viktória királynő innen szemlélte a tájat, ezért hívják így a helyet: 

Azt el is felejtettem mondani, hogy csütörtökön hatalmas hó esett le, itt a városban is, de akkor el lehet képzelni, hogy a hegyekben mennyi. Az utakról már leolvadt, de a parkolókban és egyéb helyekben néhol térdig ért. Loch Tummel végén található egy kőhíd, ki gondolná, hogy Tummel Bridge-nek hívják. Még a 18. század elején épült, elég impozáns. Innen visszakanyarodtunk a főút felé. Közben útbaejtettük Blair Atholl-t, azon belül is a Blair Castle-t, ami pechünkre zárva volt, valószínűleg pont arra az egy napra, mert szombaton már nyitva lett volna, legalábbis pár ott álldogáló néni szerint. A kastélyról annyit érdemes tudni, hogy itt székel az Atholl Highlanders 'hadsereg', a UK és Európa egyetlen legális és hivatalos magánhadserege, Atholl hercegének hatáskörében. Kb. 100 ember alkotja a hadsereget, akiknek az a dolguk, hogy fújják a skótdudát és mindenféle olyan rendezvényen vesznek részt, ahol lehet mutogatni a színes ruhájukat. Meg persze a Highland Games-en is ott vannak. Épületileg elég impozáns, a 13- század elején épült a kastély, fantasztikus volt látni ahogy a fehér épületegyüttes összeolvad a havas tájjal. A kastély megnézése után a főúton folytattuk utunkat északnak és a következő nagyobb leágazásnál lekanyarodtunk nyugatnak, arrafelé teli van tavakkal, és itt találkoztunk először a whiskey distilleryk-kel is. Persze zárva voltak, tél van, nem nagyon vannak nyitva. Az ezután következő útszakaszon történt egy kisebb malőr is, ami akkor elég húzósnak tűnt. Mégpedig történt az, hogy megláttunk egy gátat, és hogy meg kellene állni lefényképezni, gyorsan álljunk ki a parkolóba. De ehhez vissza kellett tolatni. Az autóból nem nagyon lehetett hátra kilátni, kicsi volt a hátsó ablaka, így sikeresen letolattam az útról, a padkára, amin elég magasan állt a hó, és alatta föld volt. Magyarul felültettem az autót, elkapart a kerék, nem tudtunk kijönni. Muszáj volt leintenem autókat, mellesleg alig jártak arrafelé. A következő rész is annyira jellemző az itteniekre. Már az első két autó megállt, egy idősebb és egy fiatalabb házaspár utazott az autókban. A papa rögtön átlátta a helyzetet, hozta az emelőt, megemeltük az autót, hogy tudjunk a kerék alá rakni valamit, hogy ne kaparjon el. Ekkor már megállt egy másik(!) autós is, aki bement a sziklák közé követ keresni, amit a kerék alá tudunk rakni, mert a faágak, amiket addig törtünk, nem voltak elegendőek. Odacipelt nekünk egy nagy követ, sikerült az autót elmozdítani a padkáról, kijöttünk az útra. Ekkor meg az egyikük ragadt be a hóba, mert a parkolóban állt a havas latyak, ami csúszott ugyebár. Kölcsönös segítségnyújtás. De elképesztő, hogy 5 percen belül 3 autó is megáll és még ők mennek be a szikálk közé gallyat törni és követ keresni (persze mi is kerestünk). Segítőkészek nagyon, hihetetlen. Ennek a dolognak az volt tanulsága, hogy nem állunk meg olyan helyen, ahol nincs eltakarítva a hó, mert akkor beragadunk. Nem szeretném tudni, hogy mennyi volt a vérnyomásunk (vagy csak az enyém), amíg nem sikerült kiszabadítani az autót. Bérelt autó, nincs pénzünk kifizetni a kárt stb. De megúsztuk.

Mindezek után életem egyik legszebb tájképe tárult elém a Loch Lochy tónál. A hegyek teteje már nem látszódott a ködtől (vagy felhőktől), kristálytiszta volt a tó vize, és meredeken szakadtak bele a hegyek. Vízesés az út mellett, ott ömlött bele a forrás a tóba, ahol épp megálltunk. Egyszerűen leírhatatlan:

Sokáig bambultunk, nem lehetett betelni a látványával. Bloody gorgeous, ahogy itt mondanák. Északnak haladtunk tovább Loch Ness felé, ugye ezt nem lehet kihagyni. Loch Lochy után kicsit csalódás volt, azt nehezen lehetett überelni. Castle Urquhart az a pont, ahol a 'hivatalos' Nessie észrevevő hely van, ide nem tudtunk már bejutni, mert későn érkeztünk, de a kastély már elég leromlott állapotban van, távolról szerintem jobban is nézett ki:

Ekkor már besötétedett, így már sok mindent nem volt értelme elkezdeni megnézni, Inverness felé kanyarodtunk és fél hétre meg is érkeztünk a Felföld fővárosába. Perth a Felföld kapuja, Inverness pedig a fővárosa. Találó. Inverness este:

Lecuccoltunk a hostelben, előtte leraktuk az autót egy olcsó parkolóházban, és majdnem karamboloztunk egy körforgalomban - ezek szerintem itt a legdurvább közlekedési újdonságok egy magyarnak, vagy kelet-európainak, ugyebár nálunk nem nagyon vannak többsávos körforgalmak, itt meg a legkisebb faluban is előfordulnak. A hostelben olyan akcentusa volt a recepciósnak (aki mindenes is volt), hogy alig értettünk valamit abból, amit mondott. 16 személyes szoba, elég gáz, de olcsó, és a pénz fontos szempont. Szerencsénkre nem voltak tapló emberek, leszámítva egy franci srácot, akit nemrég rúgtak ki az állásából, és most úgy döntött, hogy utazik, hogy elverje azt a kis megtakarítását is, amit eddig sikerült összegyűjtenie. Mindenáron jobban szerette volna tudni, hogy hol vannak helyben, Skóciában a dolgok, mint a skótok. Ez megfigyelhető, hogy ilyen okoskák mindig akadnak, mindenhol, akik szeretnének villogni, és ha elég májerek, akkor sikerül is nekik elleplezniük, hogy nem tudják merre van a legközelebbi pub. És vannak azok az arcok, akiknek ez nem megy, és egy helyi valaki elég hamar helyreteszi őket. Barátunk az utóbbi kategóriába tartozott, egy 40-es edinburghi skót elég hamar leoltotta szép finoman, francia kispajtásunk nem értette a viccet, mi meg igen, az edinburghi emberrel már megvolt a közös pont. Elmentünk meleget enni, mi mást mint vöröst húst ettünk - itt maximum csirke van, ami fehér hús, pulyka elvétve. Jót beszélgettünk a Marcival, megittunk pár sört, éjfél körül leléptünk arról a helyről, ahol addig voltunk és elindultunk a hostel felé, hogy jó lenne pihenni, ha másnap nem akarunk nagyon szétcsúszni. Ekkor azonban élőzenét hallottunk egy helyről, és kiderült, hogy egy feltörekvő helyi Blink 182 játszik max. 10 embernek. Nosza itt is megiszunk egy sört, de nem maradunk sokáig. És ekkor megláttam Zságer Balázst. Egy az egyben úgy nézett ki a fiú, mint a Zagar frontembere, haja is szépen el volt igazítva. Az est maradék részében szép történeteket szőttünk, hogy tanúi leszünk a Zagar átalakulásának itt a messzi északon, és Zságer Balázs legközelebbi albuma skót zenei elemeket fog tartalmazni. Olyan éjjel 1 körül abbahagyták a zenélést, és ekkor mi is aludni tértünk.

Szombaton volt egy kis fejfájásom, egy Panadol-lal elnyomtam - tudom, hogy nem lenne szabad másnaposságra gyógyszert bevenni, de ez a gyors és tuti fejfájás űző. Inverness-t terveztük aznap megnézni. A város nem nagy, kb. 110 ezer lakos, de ide járnak le északról az emberek bevásárolni, bulizni, városi életet élni a highlander-ek. Van egy szép kastély, nem lehet bemenni mert kormányzati épület, egy katedrális, városi múzeum és művészeti galéria (ahol be lehet öltözni népviseletbe), több egyéb templom, kiltmaker centre. Na itt volt egy kis érdekesség, lehet kapni kis könyvecskéket, amik megmondják neked, hogyha pl. MacGregor a neved, akkor a MacGregor klánhoz tartozol és elmondják ennek a klánnak a történetét, plusz a klánhoz passzoló népviseletet is össze tudnak neked hozni. Pazar.

Inverness-en átfolyik a Ness folyó, és a város szélén, ami nincs messze a központtól, fekszenek a Ness szigetek. Kis piknikező hely, hétvégére. Tudom, hogy sok mindenre írtam, hogy gyönyörű, de erre sincs más szó. A víz kristálytiszta, egy pasas épp pisztrángozott a térdig érő vízben, amiről a Folyó szeli ketté c. film jutott eszembe (és gondoltam rád Bea:-). A városban található még Skócia legnagyobb secondhand könyvesboltja, több mint 100 000 könnyvvel és miegyébbel.

Vettem egy régi Aberdeen & Deeside térképet, igazából Tayside (itt található Dundee) vagy Edinburgh & Glasgow térképre fájt a fogam, de ezek teli voltak firkálva, vagy el voltak szakadva. A könyvesbolt amúgy egy régi templomban van, hatalmas belmagassággal, és fatüzelésű kályhával fűtik. Jó volt látni végre valami szabályszegést, hogy nem foglalkoznak a tűzvédelemmel, mert mondjuk egy könyvesboltban fatüzelésű kályhával fűteni, ott az a sok papír... Ezután elbattyogtunk a Ness folyó és a Caledonian Channel összefolyásáig, ahol a Moray Firth-be ömlenek. Egy újnak tűnő híd vezet át a Firth-ön, azt csak madártávlatból láttuk.

Este elég hamar álomba szenderültünk, elfáradtunk ezalatt a két nap alatt, már nem volt nagyon erőnk elmenni sehova, meg elég kicsi a központ, így már láttunk is mindent. Vasárnap, utunk utolso napján megnéztük a UK legnagyobb 18. századi erődítményét, Fort George-ot (Inverness-től keletre található), ami a mai napig katonai bázisként szolgál, kedélyesen köszöngetnek a gépfegyveres, piros sapkabojtos katonák a betérőknek. Aki már járt a komáromi erődben, az valami hasonlót képzeljen el, csak lehet, hogy még nagyobbat. A 19. században bővítették ki jobban a helyet, egy esetleges francia támadástól való félelem miatt. Hogy miért pont ez a hely kelljen valakinek? Hideg van, állandóan esik valami, alig laknak emberek a környéken...

Nairn és Elgin települések voltak még betervezve, meg pár whiskey distillery. Nairn anno egy halászfalu volt, ma ennek nem sok nyoma van, viszont van egy szép, homokos tengerpartja, vasárnap délelőtt sok kisgyerekes család volt kinn. Elgin-ben pedig Skócia legnagyobb katedrálisa található, romokban, de elég épen, ahhoz képest, hogy a 13. század elején épült. A következő állomás Dufftown volt, 'the malt whiskey capital'. Közben is voltak már distillery-k, de mi a Glenfiddich Distillery-re voltunk kíváncsiak, mégiscsak az a mérvadó. Persze zárva volt, még szombaton sincs nyitva télen, de egy ajtón be tudtunk nézni, hogy milyen réztartályokban készül a whiskey. Ilyenekben:

Sajnos nem jártunk szerencsével a többi distillery-vel sem, mindegyik zárva. Hát igen, télen  és vasárnap rajtunk kívül nem sokan járnak errefelé. Délnek kanyarodtunk a főútvonalra visszatérve, és Dundee-ig már meg sem álltunk. Még Invernessben tankoltunk, annyi elég is volt, nem kellett többet beletöltenünk az autóba (ugyannyival kellett visszavinni, amennyivel elhoztuk). Leparkoltuk a telephely mellett, és hétfő reggel visszavittem az autót, nem volt semmilyen probléma, szerencsére nem tud mesélni az autó, hogy mik történtek vele ezalatt a 3 nap alatt.

Aki azt tervezi, hogy akár rövidebb, akár hosszabb időre jön Skóciába, Edinburgh, Glasgow, Aberdeen stb. annak nagyon tudom ajánlani, hogy fogjon össze valakivel, ha egyedül jön, béreljen autót, és menjen fel északnak, mert csodálatos dolgokat lehet látni. Anyagilag sem annyira megterhelő, összesen kicsivel több mint 100 font/fő kijött a 3 nap. Ebben benne van a szállás, ennivaló, két tankolás (kb. 37 liter dízel), és két étteremben evés. Azt el is felejtettem mondani, hogy a belépőket megspóroltuk, mivel elég sok helyen nem kellett fizetni, ingyenesek a helyek, sok másik helyen pedig télen nincsenek nyitva a jegyszedő kioszkok. Szóval télen is érdemes erre jönni, nem csak a táj miatt.

Csak egy rövid bejegyzés erejéig: épségben visszaértünk Dundee-ba a Marcival, autó is épségben persze, de volt egy-két sztori. Holnap majd írok bővebben, meg rakok fel fényképeket is (Facebook-ra értelemszerűen többet). Fantasztikus volt ez a 3 nap, mindenkinek tudom ajánlani, aki Skóciába jön: autóbérlés és fel északnak.

Pénteken Scottish Ensemble koncerten voltam a Marriyet Hall-ban. Ez a Caird Hall mellett van, vagyis igazából benne, de egy külön terem, nem kapcsolódik a nagyobbikhoz. Pazar volt a koncert, 12 vonós és egy ütős, nem tudom pontosan a hangszer nevét. Másfél órán keresztül játszottak, a Quicksilver koncersorozat dundee-i állomásának keretében. A tagok között van angol, szingapúri, skót és ha jól tudom belga is, bár ebben nem vagyok biztos. Mozart, Sztravinszkij és Schwertsik volt a repertoár, utóbbi az ütős variációval. Az átlagéletkor elég magas lehetett, sok ősz vagy kopasz fej, szemüvegerdő (én is idetartozom persze). Mindig meglepődöm, hogy mennyire nem öltöznek ki az emberek egy ilyen alkalomra, nem tudom, ez nálam alap, ha zakót nem is, de felveszek egy jó inget, sötét gatyót. Itt meg mindenki kötött pulcsikban, és tarka ruhákban üldögélt. Mondjuk otthon is ez van, de valahogy olyan furán szoktam magam érezni, hogy csak én lennék az, akinek így jól esik itt lennie? Nem is a művészt tisztelem meg, mondjon bárki bármit, hanem saját magam számára mutatom meg, hogy ez egy különleges alkalom, hogy komolyzenei koncertre megyek. Vagy színházba. No sebaj. Március 25-én egy másik felállásban fognak játszani, most nem is tudom, hogy mi lesz akkor műsoron, de Csajkovszkij biztos, azt említette Jonathan Morton művészeti  igazgató a koncert végén.

Szombat reggel korán keltem, mert már két hete eldöntöttem, hogy elmegyek Glasgow-ba, vettem buszjegyet, és reggel 8-kor felültem egy Skócia legnagyobb városába tartó buszra. Amikor még Skóciába jöttem szeptemberben busszal, akkor átsuhantunk Glasgow-n, de nem sok maradt meg belőle, fáradt voltam, örültem, hogy élek. Most is fáradt voltam vagyis inkább álmos, meg kicsit beteg. A város hatalmas. Skócia nyugati partján fekszik, egykoron a legnagyobb nagy-britanniai hajóépítő város, és ipari fellegvár. Mára azonban ebből nem sok maradt meg, a dokkokat lebontották, vagy épp bontják, néhol Soroksárra, Csepelre emlékeztető részei vannak a városnak a Clyde folyó mentén. Ugyanakkor a belváros jelentős része, Buchanan street, Argyle street, Sauchiehall street, le van zárva az autók elől, bevásárló és sétálóutcák. A taxik és buszok is csak néhol haladhatnak át. Egy templom a Buchanan street-hez közeli metrófeljáró üvegén keresztül:

Mikor leszálltam a buszról elterveztem, hogy egy körívet fogok megtenni, az óramutató járásával megegyezően, amerre a The Clockwork Orange megy (erről majd később). A városnézést a Glasgow Film Theatre, a Center for Contemporary Arts és a Glasgow  School of Art megtekintésével kezdtem. Az utóbbit Charles Rennie Mackintosh tervezte - Glasgow egyik leghíresebb, ha nem leghíresebb szülöttje -, és ebben az épületben most róla szóló kiállítás tekinthető meg a munkáiból, merthogy festett is, meg képzőművész is volt az építészmesterség mellett. Ide mindössze egy pillanatra néztem be, mert csak tárlatvezetéssel lehetett volna megtekinteni a kiállítást, és arra én nem szerettem volna egy-másfél órát szánni. Majd legközelebb. Amúgy a városban mindenfelé Mackintosh által tervezett épületkbe lehet botlani. Iskolák, kiadó, magánházak stb. A Royal Scottish Academy for Music & Drama jellegtelen modern épülete mellett elhaladva kelet felé vettem az irányt, ahol a főtér - George Square -, és a City Chambers (városháza) található. Közben útbaejtettem a Williow Tea Rooms nevű teázót, amit ugyancsak Mackintosh tervezett, egészen az utolsó kanálig. Ma is használatosak. A George Square skót viszonyokhoz képest egy elég szellős tér, viszont nem valami impozáns, fura bordó burkolattal, pár híresség szobrával. A városban egész nap pörkölt árpa illat terjengett, a sörfőzés miatt. A Tennent's sörfőzde kéményére rá is lehetett látni pár utcából. Ezután a Merchant City-n keresztül a katedrális felé vettem az irányt, ami viszonylag jobban kiesik a városmagból. Közben betévedtem egy antikváriumba, ahol bakelit lemezeket, régi képeslapokat, könyveket, játékokat lehetett kapni, egész jó áron. Nagyon szeretem az ilyen helyeket, letűnt korok maradványait mindig élvezettel nézem, főleg olyan helyen, mint Glasgow, ahol minden a hajózásról, az iparról szólt a '60-as évekig, és mára ez köddé vált, vagy átalakult. Találtam egy szép képeslapot, kemény 1 fontért megvettem, Glencoe melletti hegyeket ábrázol. Közben az eladó elmesélte a hely történetét, mivel megkérdeztem, hogy pontosan miről is híres ez a hely. Kiderült, hogy volt egy bazi nagy mészárlás a középkorban. Itt minden valami ilyennel kezdődik. Egy klán  kiirtja az ellenséges klánt, a túlélők meg viszont. Szemeztem még egy régi Audrey Hepburn plakáttal is, de végül nem vettem semmi mást. A katedrálist a 12. századtól kezdték el építeni, de teljesen csak a 15. századra készült el. Masszív gótikus beütések, rózsaablakok, támpillérek, levegős oldalhajók. St. Mungo, a város védőszentjének maradványai az altemlomban nyugszanak, bár kicsit fura a helyzet, mivel a maradványok még sincsenek itt, mint azt sokan hiszik, hanem csak egy üres sír van a pincében. Szerencsémre nagyon szép idő volt, gyönyörűen besütött a nap az ablakokon, így elég jó fényképeket tudtam csinálni:

A katedrális mögötti dombon, ha jól emlékszem a 19. században kezdték el kialakítani, egy temető helyezkedik el, a párizsi Père-Lachaise temető mintájára szerették volna létrehozni, ahonnan splendid view nyílik a városra. Ez tényleg így van, különösen napsütésben gyönyörű a kilátás. És most gyönyörűen sütött. Ezután egy hatalmas vargabetűvel, kb. egy órás gyaloglással elmentem az egyik rehabilitált folyóparti részhez. Közben útbaejtettem a Central Station-t, vasútállomás, ami egy ipari műremek, vasszerkezetes, gyönyörűen rendbe van rakva. Így néz ki:

Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy nem csak pénz kérdése karban tartani valami hasonlót, pl. otthon a Nyugati hogy néz ki. A folyóparton folytattam utamat, ahol a Scottish Exhibition and Conference Centre volt a végpont. Itt van egy koncertterem (ami egy nagy tatura hasonlít szerintem), meg több kiállítótér, amiket kiadnak különböző bemutatókra, kiállításra. Most épp lakóautó kiállítás volt. Pff. A folyó déli oldalán, a belváros az északin terül el, található a BBC Scotland, a Glasgow Tower és a Glasgow Science Centre, ami ugyancsak egy tatu, csak összegömbölyödve. A képen a sima tatu látható a Clyde folyó egyik hídjáról:

Ezek után a Kelvingrove Park felé vettem az irányt, ott található a University of Glasgow, kicsit több mint 500 éves, a Kelvingrove Museum & Art Gallery plusz még egyéb más galériák, köztük a Hunterian Gallery, ami egy meglehetősen nagy Mackintosh gyűjteménnyel büszkélkedhet. Ezeken a helyeken csak átfutni volt időm, elég nagy kiterjedésű a belváros. Mostmár eléggé a városmag északi részén voltam, de innen még vissza szerettem volna menni a The Lighthouse-hoz, Mackintosh épület, ami ma a skót design és építészet központjaként funkcionál, előtte pedig a The Herald c. újságot itt nyomták. Ide a The Clockwork Orange-dzsal jutottam el, mivel nem akartam 4 megállót gyalogolni. Nem, most nem a filmről van szó, hanem a glasgow-i metrót hívják így. Egyetlen egy vonal van, körbe megy az óramutató járásával megegyezően a külső íve, a belső természetszerűen ellentétesen. A vagonok pedig narancssárga színűek. Hogy miért épp The Clocwork Orange, ez homályba vész. A könyvhöz és az abból készült filmhez mindenképp köze van, de hogy ki adta neki ezt a nevet, azt nem tudja pontosan senki. Egyesek szerint a média, vagy a British Rail egyik vezetője. És tényleg narancssárgák a kocsik. A glasgow-i metró amúgy a harmadik legrégebbi a világon. Az első a londoni volt, a második pedig bizony a budapesti. A Buchanan street megállónál szálltam le, innen pár perc volt a The Lighthouse. Mázlim volt, mert szombaton ingyenes a belépés, legalábbis du. 4 után az volt. Van egy elég jó kiállítás Mackintosh-ról, ugyanakkor, mint az ilyen design centereknél ez megszokott, pár művész kiállított munkái fityegnek egy hatalmas térben, a sok hely körülötte meg kihasználatlanul hever. Legalábbis szerintem. Sosem bírtam ezt a helypocsékolást, ha van lehetőség, akkor miért ne állítsuk ki több művész munkáját? Ízlésesen is meg lehet oldani ezt. A 3. emeletről vezet fel a torony tetejére egy csigalépcső, ahonnan nagyon jó a kilátás. A folyó sajnos nem látszik, nagyon be van építve mindkét part, és nem is olyan széles a víz. A sörfőzde kéménye innen azonban nagyon jól látszik. Elhoztam pár prospektust is, mellesleg most lesz a Glasgow Film Festival. Első ránézésre kenterbe veri az összes otthoni filmfesztivált. Bődület sok film van, 10 napos a fesztivál - ha nagyon érdekel valakit -, február 22-ig tart, én lehet, hogy elnézek majd valamire. Estére már borzasztó sokan lettek a belvárosban, minden náció képviseltette magát. Érdekes, hogy nagyon sok lengyel és spanyol szót hallottam. Visszaballagtam a buszpályaudvarra, és felszálltam a Dundee-ba induló buszra.

A végére pedig egy kép a esti Buchanan streetről. Sajnos nincsen állványom, így a kép kicsit bemozdult, de lehet, hogy épp ezért lett jó:

Mindenhol azt olvasom, hogy mekkora káoszt okoz a hó egész Nagy-Britanniában. Az biztos, hogy nem voltak erre felkészülve, a fényképeken a repülőtereken alig lehet látni hókotrókat, a városokban sincs sok, 10 centi hó leesése miatt több száz iskolát zártak be Anglia déli részein. Nos Skóciában nem ilyen rossz a helyzet, de azért amikor reggel arra ébredek hogy iszonyatos erővel csapkodja a szél a havat az ablakhoz, az annyira nem kellemes. Most is épp szakad a hó, és persze fújja a szél kegyetlenül. De a szél az itt teljesen normális. Nem szokott mínusz lenni, de a szél miatt olyan, mintha több fokkal nulla alatt lennénk. És hogy mennyire változékony ez az egész időjárás még most is: verőfényes napsütésben jöttem le a könyvtárba, alig volt pár felhő az égen, most meg vihar van, és újra szürkeség. Hopp, most megint kisütött a nap.

Azért Skócia nem Anglia, itt szokott elég hideg is lenni a hegyekben, sózták (vagy valamilyen más anyagot szórtak) az utakat, nincs lefagyva sehol semmi. Legalábbis Dél-Skóciában. Észak az teljesen más, meg ott úgyis olyan kevesen laknak, hírek is alig jönnek.

Marcival gondolkoztunk azon, hogy valamikor el kellene menni a Skót-felföldre, megnézni a whisky lepárlókat, a tájat, Loch Ness-t, a kis skót falvakat. Ezért úgy döntöttünk, hogy autót bérlünk, mivel a Felföldön elég gyatra a tömegközlekedés, csak a nagyobb városokba járnak olcsó buszok, plusz így mobilabbak vagyunk, több mindent meg tudunk nézni. Ma szétnéztünk a városban, hogy milyen árak vannak, persze a legolcsóbb és legkisebb autó-kategóriát kerestük. Itt most egy nagyon magyar (kelet-európai) sztori fog következni, ami oly jellemző sokszor kis hazánkra, és mint úgy tűnik Skócia bizonyos elemeire is. Először a National/Europcar-nál érdeklődtünk, nagyon jófej volt a srác, aki ismertette a feltételeket, egész jónak tűnt az ár is, de 550 font depositot kellett volna lerakni, és ezen felül még 100 fontba került volna benzin nélkül 3 napra az autó. A következő ügynökség az Enterprise volt, itt már nem jutottunk el addig a pontig, hogy el kezdje ismertetni a feltételeket az előadó, mivel ennél az ügynökségnél csak 23 éves kor felett lehet vezetni. Mi meg csak 21-ek vagyunk ugyebár. Erről már volt egy sanda sejtésünk, hogy egy bizonyos életkor alatt nem fogunk tudni autót bérelni. Mint kiderült, hogy a biztosítók követelik meg, hogy ennyi legyen az életkor, merthogy ilyenkor már biztos felelősségteljesebb az ember. Na persze. Nem hinném, hogy aki nagyon vigéc az utakon 21 évesen, az 23 évesen sokkal nyugodtabb lenne. Na nem baj, volt még iroda a listán. A következő az Arnold Clark volt (eddig ezek mind nagy kölcsönző láncok, az Arnold Clark is), itt már megvillant a lehetősége annak, hogy esetleg autóba is ülhessünk egy plusz 10 fontos befizetés ellenében young person's supplement-hez juthatunk. Ez már szimpatikusnak tűnt, és árban is ez volt az eddigi legjobb. Ugyanakkor hátra volt még egy iroda, ami kicsit messzebb esett a központtól, de ide is elgyalogoltunk. 1Car1 az iroda neve, alkalmazott kinn cigizik az udvaron, kis helyiségben található az egész. Már szimpatikus. Bementünk, ügyfél persze nem volt benn rajtunk kívül. Az egyik alkalmazottal, ha nem a tulajjal, kezdtünk el beszélgetni. Deposit egyáltalán nincs, összesen 58 font 3 napra biztosítással együtt az autóbérlés. Korhatár sincs. Szuper. Ennek nagyon megörültünk, mivel ez volt az eddigi legolcsóbb ajánlat. Plusz 15 fontért mindketten volánhoz ülhetünk. Közben viszont kiderült, hogy diákok nem bérelhetnek autót. Erre mondtam, hogy egy másik irodánál plusz 10 fontért ezt megtehetjük. Ekkor megkérdezte a pasas, hogy mi a foglalkozásunk. Először nem értettük, mivel még tanulunk, de mondta, hogy őt nem érdekli, hogy mit csinálunk, csak be kell írnia valamit. Így most két szociológus fog autót bérelni tőlük:-). A benzinnel sincs sok megkötés, annyival kell visszahozni, amennyivel elvittük, nem teli tankkal, mint máshol. A beszélgetés közben kiderült, hogy a pasas Budapestre fog menni jövő héten megcsináltatni a fogait, mivel Nagy-Britanniában, mint köztudott, ezek a beavatkozások nagyon drágák. Itt 6000 (!) fontért csinálnák ezt meg neki, Budapesten meg 1800-ért. Van egy kis különbség, erre még rájön 200 font repülőköltség, szóval a harmadába kerül. Thaiföldön gondolkozott még, de az nagyon messze van, hosszú ideig tart eljutni, és lehet, hogy nem lenne már meg a fogorvos, ha esetleg reklamációja lenne. Most testközelből is láthatjuk hogyan áramlanak a britek Magyarországra fogorvoshoz.

Tehát összesen 73 fontért fogunk 3 napig autót bérelni, plusz a benzin, ami még 70 mondjuk. Ez egész jó ár, szállásra nem kell majd fizetnünk, mivel Inverness-ben fogunk couchsurf-ölni valószínűleg. Ezért is szeretjük a kapitalizmust és a kisvállalkozásokat, lehet alkudozni. Plusz ha el akarnak nekem adni valamilyen terméket, akkor én meggyőzhető vagyok, csak hozzanak fel jó érveket. Csak az a fránya jobbkormány ne lenne.

És ha minden jól megy, akkor ilyen helyeket fogunk látni: