Indulunk. Skóciába megyünk egy évre, tanulni. Harmadéves T-karos hallgatók vagyunk a közgázról, és Dundee-ban fogunk tölteni egy évet egy un. double-degree program keretében. Ez azt jelenti, hogy az itthon megszerzett kreditjeinket ott beszámítják, és viszont, így egy év alatt két diplomát is meg tudunk szerezni, nem vesztünk évet. A diplomamunkát angolul fogjuk megírni, és elvileg angolul is fogjuk itthon megvédeni. Kisebb problémák adódtak a papírmunkát illetően az itthoni egyetemen, de minden akadály elhárult, s nyugodtan vághatunk neki a dolgoknak. Reméljük, hogy közben sem lesz semmi utólagos probléma, bár ismerve a magyar tanulmányi osztályok munkamenetét erre nem mernénk mérget venni.

Nagyjából minden készen áll, van lakás, buszjegy, az egyetemi papírok is rendben vannak, van adapter, fényképezőgép és laptop, meleg és vízálló ruha, esernyő, kabát, gyógyszerek, egy üveg magyar bor (több nem fog beférni) stb. Biztos itthon fog maradni valami nagyon vagy kevésbé fontos dolog, de ez úgy gondolom, hogy pótolható lesz. Hárman fogunk együtt lakni, mind magyarok. Elvileg nemzetköziesedni szerettünk volna, mindenki máshol más nemzetbeliekkel, csak kisebb problémák adódtak ezzel az elképzeléssel. Lakást csak egyben adnak ki, mármint a mi esetünkben 3 embernek egyszerre, ha valaki utólag csatlakozik, akkor az plusz pénzbe kerül. Hosszú távra adnak ki lakásokat, legrövidebb időtartam fél év, ha netán olyan emberekkel jöttünk volna össze, akik elviselhetetlenek, akkor ez elég hosszú idő ahhoz, hogy mi is elviselhetetlenek legyünk, és elrontsa a hangulatunkat az állandó vitatkozás a lakótársakkal. Végül úgy döntöttünk, hogy hárman bútorozunk össze, abban bízva hogy elviseljük egymást, mivel már ismerjük egymást egy ideje. Bár mindhárman elég makacsak vagyunk és a  kompromisszum képesség sem tartozik sokszor az erősségeink közé. Az időjárás az a tényező ami igazán aggaszt engem, a napi betevő eső és szignifikánsan kevesebb napsütés nem tűnik olyan jó hírnek, de valahogy csak sikerül majd hozzászokni.

Kicsit beteg vagyok, már betegen mentem el  Törökországba (erre majd egy bejegyzés erejéig még visszatérek), és a dolog csak hatványozódott; homlokfájás és orrfújás, köhögés. Ma kaptam rá orrcseppet és köptetőt, úgyhogy már gyógyulok.

A kijutásról. Ketten busszal fogunk menni. Igen, ez elég durván hangzik, két nap az út Dundee-ig, de így több cuccot tudunk vinni, nem olyan drágán. Ryanair-rel persze olcsóbb lett volna, csak harmadannyi dolgot pakolhattunk volna be. Egy év az csak egy év, elég hosszú idő, a kabátok meg miegyebek sok helyet befoglalnak. Karácsonykor azért kihagyom a buszozást, nagyon hosszú az út a téli Európán keresztül, és időt is vesztenék.

A blogot egyelőre egyedül fogom írni, később ez változhat, de sokszor többes számot fogok használni, mivel többen vagyunk, és ugyanazok a dolgok fognak velünk sokszor történni. Azért döntöttem a blogírás mellett, mert tudom, hogy nem lesz időm minden e-mailre válaszolni amit kapok, viszont így mindenki számára elérhetőek lesznek azok a dolgok, amik velem történnek az év során. Bízom benne, hogy érthetően fogok fogalmazni, ha mégse, akkor írjatok, szóljatok, és megpróbálok változtatni a stíluson. Igyekszem fényképezni sokat, párat majd ide is megpróbálok beszúrni, de a zömét Facebook-ra fogom feltenni, úgyhogy ott majd megtalálhatjátok a fényképeim között (search Gergely Nagy, gergely.nagy.torok@gmail.com). Remélem, hogy az itthonmaradtaknak azért fogok/fogunk hiányozni, és páran majd meglátogatnak minket, már van pár ígéretünk és ezeket kíméletlenül be fogjuk hajtani:-).