Elkezdtem írni egy esszét EU polgazdra, a téma az EU sebezhetősége energiabiztonság szempontjából és a lehetséges megoldási javaslatok. Többen finnyáskodtak, hogy szar a téma, hogy nem lehet erről írni, de szerintem elég jó a topic, érdekes, és aktuális. Sikerült hozzá szakirodalmat is találnom, nem volt könnyű aktuálisat találni, de egy-két könyvet csak össze tudtam szedni a könyvtárban. Nekiálltam megírni, és egész jól belejöttem, csak nehogy végig Gazprom fikázás legyen belőle.

Kedd este volt az international student party - amiről kiderült, hogy magyarok szervezik és magyaroknak ingyenes a belépés -, előtte még Noémie francia ismerőseinél voltunk, ahol újabb ismerősökkel gyarapítottuk ismeretségi körünket, Kris-szel, az első igazi skót ismerős, akiről később kiderült, hogy nem is teljesen skót (Liverpoolban született, de 20 éve Skóciában lakik, tehát mát teljesen átmosták az agyát a skótok). Ott volt még Matthieu, Adrien, Jordan (persze mind francia) egy félig thai félig belga lány, Stephanie, aki itt jár középiskolába, még csak 17 (!) éves, plusz Sonja, szlovák origin, de Németországban nőtt fel, és végre egy dundonian, akinek a nevére nem emlékszem. Meg persze Emre, Claire és Noémie. Már elég jó hangulatban indultunk útnak az egyetem buli helye felé, mindenkinél sör volt, ez itt elég durva kihágásnak számít, többszáz fontodba is kerülhet, ha meglát a rendőr alkohollal az utcán. De most ez senkit sem zavart, meg amúgyis itt mindenkinél szokott lenni valamilyen alkohol buli előtt, nem valószínű, hogy pont minket szúrnának ki. A bejáratnál derült ki az a számomra elég örömteli hír, hogy mivel magyarok szervezik a bulit (amúgy nem akarok rosszindulatú lenni, de ezek az emberek eléggé a legalja kategóriához tartoznak), így nem kell belépőt fizetnem. A hely valamiért nagyon emlékeztetett az A38 küzdőterére, nem tudom miért. Itt még újabb embereket sikerült megismerni, Javier-t, Sergio-t akik persze gyönyörű spanyol akcentussal beszélték az angolt, plusz egy újabb török, Ciyhan vagy hasonló nevű, nem sikerült rendesen meghallani, Németországban született és ott is nőtt fel, a törököt már nem tartja annyira anyanyelvének. A zene az ilyen helyeken megszokott volt, vagyis szar de igazából egy idő után teljesen mindegy volt, van egy pont ami után már nekem is mindegy. Noémie-t sikerült berángatni táncolni, aztán elcsattant egy csók, majd még egy. Hazafelé menet elváltak útjaink, aztán reggel sms, hogy ne haragudjak, de ennyi volt. Hiába, francia.

Update:

 - So we can stay as before, if you want to. - Yes, I prefer, I don't want a relationship... for now. -  For now? - Yes, but...