Hirtelen nem is tudom, hogy hol kezdjem, történt pár dolog az elmúlt pár napban, ami jó nyomokat hagyott bennem. De akkor kezdem a legelejéről. Pénteken vettem Martinit, miért Martinit, jó a kérdés, mert az ár-érték arányban egész jól szerepel itt, a bor körülbelül a megfizethetetlen kategóriában van, ez meg még elmegy. Újra volt egy nemzetközi buli, persze újabb embereket ismertem meg. Pietro-t, palermitano, ehhoz képest egész jól értettem az olasz nyelvet amit ő beszélt, ő is computer games technology-t tanul itt, akárcsak Emre. Aztán Natasha és Thibault, de Natasha igazán nem volt új ember, egy szemináriumon vagyunk EU polgazdon, már találkoztunk, csak nem beszélgettünk még többet. Ő német, ez annyira nem meglepő, vagy francia vagy német az ittlévők többsége, egy kis vékony szőke lány, állandóan mosolyog. Thibault az ő lakótársa, és ő az első francia, akinek a beszédén nem érződik, hogy francia, nincs meg az a bájos francia zsizsegése. Van még új ember a tarsolyban, Lily, bár ő se igazán új, csak eddig még nem esett itt szó róla, egy perui lány, de mielőtt elkezdenétek azon gondolkodni, hogy húú, de jó, itt vannak peruiak is, ez nem teljesen igaz, mivel 18 éve Hamburgban él. Vele fogok EU polgazdból előadást tartani, egy nagyon kedves lány, csak december elején kerülünk sorra, de már most össze akarja dobni a cuccot, perui-német precizitás. És német akcentusa van. Ezek a vicces dolgok, egy perui, akinek német akcentusa van. Újra és újra felbukkan az a francia srác, akinek sose tudom a nevét, de mindig elbeszélgetünk kicsit, és neki van a legdurvább francia akcentusa. Legyen Philippe a neve mondjuk.
Szombaton elég későn ébredtem, 11-kor, már ami az itteni felkeléseket illeti, és tovább akartam folytatni egy coursework-öt, ami többé-kevésbé sikerült is, csak a másnaposság a munka hatékonyságára nem volt jó hatással. Viszont este sikerült Skype-olnom szüleimmel, kiderült, hogy apukám Nyiznij-Novgorodba fog menni dolgozni karácsonyig, anyukám egyedül marad otthon. Persze apukámnak is most kell mennie, mikor máskor, amikor én se vagyok otthon. Anyukám egyedül marad otthon, nem irigylem, de nagyon gyorsan pörögnek a napok, legalábbis én itt így érzem. Éjszaka meg sikerült konferencia-beszélgetni a Krisztivel és a Zolival. Sziasztok:-)! Jó volt hallani a hangotokat, a Krisztit látni is, persze a Zolit is jó lett volna látni, csak ennek technikai akadálya volt, mivel neki nincs webkamerája. De érik a találkozó, majd lassan személyesen is.
Ma a DCA-ban voltam Emre-vel filmet nézni, a Brideshead Revisited című angol alkotást láttuk. Eredetileg mást szerettünk volna megnézni (What just happened?), de kiderült, hogy azt valamiért nem adják novemberig, így erre esett a választás, és nem csalódtunk. Mindenkinek tudom ajánlani, nem tudom hogy a világ többi tájára mikor jut el, az USA-ban már július óta adják. Evelyn Waugh novellájának film adaptációja, amúgy volt már belőle egy tv-sorozat a '80-as években; nagy sikere volt. Egyik kedvenc angol színészem, Matthew Goode (a képen jobbra) a főszereplő (a tv series-ben Jeremy Irons), gyönyörű tájak, kékvérű angolok, Oxford, szerelmi szál, két világháború közötti Anglia, katolicizmus téma, hit, meleg kérdés egy filmben, jól összerakva. Több mint két órán keresztül. Pazar.
