Ma voltunk St. Andrews-ban. Egész elképesztő hatással volt rám ez a kisváros, de kezdjük a legelején.
Elindultunk itthonról reggel, lesétáltunk a buszállomásra, szerencsére volt itthon menetrendünk, így nem tévedtünk akkorát a busz indulásával. Két busz is megy St. Andrews-ba (szent ándrúúz, helyi nyelven), az egyik az nagyon hamar ott van, kb. 25 perc, de ez egy kétszer kétsávos úton megy, és nincs sok látnivaló az út mentén. A másikkal viszont dupla ennyi ideig tart az út, viszont majdnem az Északi-tenger partján megy az út, birkanyájak mellett, kis falvakon keresztül. Mi ezt választottuk. A jegy pofátlanul drága volt (6.70 font a retúr!), és erre az útvonalra nincsen diákkedvezmény sem. Ahhoz képest, hogy oda-vissza 60 km-t mentünk, és ez került 2000 Forintba... Nem tudom, hogy min csodálkozom még, mivel itt alapból drága a közlekedés (kivéve a low-cost busline-okat, ott ebből a pénzből oda-vissza megjárom Glasgow-t). A lényeg az, hogy elindultunk.
A buszos elég lendületesen vezetett egy olyan keskeny úton, ami Magyarországon is ritkaságszámba megy. Elég hideg levegő is szűrődött be, plusz enyhe trágyaszagot is éreztem; minden adott volt egy vidéki kiránduláshoz (nem mintha Dundee az urbánusság csúcsát képviselné). Miután leparkoltunk a szent ándrúúzi buszállomáson, épp belefutottunk egy csapat piros taláros egyetemistába. Mindannyian egyfelé mentek, úgyhogy követtük őket, kíváncsiak voltunk, hogy mi lehet annyira fontos, hogy piros talárt kell ölteni vasárnap reggel. Istentisztelet volt (mint később megtudtuk, 80 fontba kerül egy ilyen talárnak a megvétele, ami feljogosít az istentiszteletre járásra, pff). Az egyetemistákat követve sikeresen bele is botlottunk az egyetemi épületekbe, legalábbis azoknak egy részébe. Gyönyörűen gondozott parkok, pázsitok, kertek között bújnak meg a tanszékek, intézetek. Kimondhatatlanul gyönyörű volt az egész (és még a nap is sütött). Tovább járkálva a városban mindenhol fiatalokba ütköztünk, nem nagyon volt idős ember az utcákon, egyetemisták lepték el az utcákat vasárnap délelőtt (a város népessége 18 ezer fő, plusz a 8 ezer egyetemista a tanév alatt). A város méretéhez képest meglepően sokan voltak az utcákon, vagy csak azért tűnt ilyen soknak, mert nem nagy a város, és mindenki ezen a pár utcán koncentrálódik. Megnéztük a helyi kastélyt, szigorúan csak kívülről (belépő 7.20 font, diákkedvezmény persze nincs). A kastély mellett le tudtunk menni a tengerhez, épp apály volt, ezért a sok alga, moszat és miegyéb kinn volt a parton, nem volt valami szép látvány, de azért ez mégis a tenger. Tenger flashem van még mindig. Egész nyugodt volt a víz, megint kacsáztam párat persze, ezt nem lehet kihagyni. Visszamentünk a lépcsőkön, fel a kastélyhoz, és ott továbbmentünk a parton, ahonnan megláttuk a helyi beach-et. Erről majd fogok ide felrakni egy képet, gyönyörű és teljesen ideális hétvégi kutyasétáltatáshoz, vitorlás útnak indításához, fürdéshez (igen, volt egy kissrác aki fürdött), homokvárépítéshez, frizbizéshez, sétáláshoz, fagyinyalogatáshoz vagy csak egyszerűen cuppogni egy kicsit a vízben. Nagyon sokan voltak, gyerekekkel persze, meg sok egyetemista. Itt kezdődött csak el igazán az az érzésem, hogy a város csak egyetemistákból áll. Ez később egyre jobban beigazolódott, ahogy visszamentünk a városba (tényleg nem nagy, 20 perc alatt át lehet rajta gyalogolni). Mindenhol 30 évnél fiatalabb jól öltözött, jól szituált emberek, a kávézókban, a boltokban, a parkokban... mindenhol. És áramlanak az utcákon. Egyszer csak belebotlottunk az Andris egyik ismerősének az öccsébe, Jankóba. Most kezdi itt az egyetemet, tudomány filozófiát fog tanulni. Elmagyarázta, hogy miben áll ez, de nem teljesen sikerült megértenem, majd legközelebb jobban elmagyaráztatom. Ő megmutatott még egy-két helyet, amit szerinte érdemes megnéznünk, lementünk az Old Course-ra is. Ez egy golfpálya a tenger mellett. Simán bárki bemehetett szétnézni. Még sohasem voltam golfpályán úgyhogy eléggé le voltam nyűgözve a látottaktól. Mm magasságú fű, tökéletesre nyírva, kis dombok, vizesárok, minden ami kell. A golfot amúgy itt Skóciában, St. Andrews-ban találták ki (egyesek szerinte ez nem teljesen igaz, mivel St. Andrews mellett valahol). Ez egy nagy élmény volt, ugyanakkor rögtön belegondoltam, hogy mekkora pénzpazarlás az egész, karbantartani egy pár sznobnak, de ezt gondolom nem kell nektek ecsetelni.
Prince William volt kollégiumi szállását is megnéztük kívülről, állítólag még most is sok lány jön azért ide tanulni, merthogy ő itt tanult (már 3 éve végzett, de még megvan a hatása). Ellátogattunk Jankó lakóhelyére is, egy hatszobás házban lakik, egyetemi házak, több tíz van belőlük egy helyen. Közben elmesélte, hogy hogyan is sikerült neki kijutnia. És ekkor kezdett el nagyon sajogni a szívem, mivel elég egyszerűen ki tudott jutni ide, a kollégiumi szállás is egyszerűen jött neki, plusz nagyon jó hangulatúnak írta le az egyetemi diákközeget. Ilyenkor jön rá az ember, hogyha ugyanezt én is tudtam volna, akkor nem itt lennék. Szóval nagyon elkezdett fájni a szívem St. Andrews után. De igyekszem a dolgot felfogni úgy, hogy ennyivel is többet tudok már most, és legközelebb szemfülesebb leszek.
Visszasétáltunk a buszállomásra, és elhagytuk St. Andrews-t. Nem volt jó érzés elmenni, mindenképp vissza szeretnék még menni. A végére azért még két dolog, amire ma sikerült rájönnöm: az első az hogy szignifikánsan magasabb a jó nők száma szent ándrúúzban, mint dundeeban, a második pedig az, hogy megérett bennem az elhatározás, hogy kell egy bicikli.
A többi kép megtalálható Facebook-on.
