Halloween. Otthon biztos nem foglalkoztam volna vele, de itt nem lehetett kikerülni. Már legalább két hete erről szólt a boltok díszítése, kínálata, jelmezkölcsönzés mindenhol. A szupermarketek is direkt erre az alkalomra való tekintettel teli voltak gyönyörű genetikailag kicsinosított hatalmas tökökkel. És eljött a várva várt október 31-e, estefelé már tűzijátékoztak a gyerekek, egy szál vékony tündérruhában rohangáltak utcáról-utcára csokit, édességet gyűjteni. Nagyon jó hangulata volt az egésznek, mindenki be volt öltözve, ahogy az utcán mentem jobbnál jobb jelmezeket véltem felfedezni. Három asztronauta, akik integettek ha integettél nekik - nagyon Holdra szállás feeling volt, Mézi a Shrekből (nagyon komoly volt a jelmez, a pasasnak még szem se volt kivágva, egy lányba kapaszkodott, ő vezette), egy csapat Piroska (legalábbis Piroska gyanús), vámpír, vámpírnő, Popeye (pipával és konzerv spenóttal persze), matróz, rab, rablány, nővér. Még lehetne sorolni, de így tényleg van értelme az egésznek, ha mindenki "komolyan" veszi, és kiöltözik. Én is beöltöztem, de ez most maradjon titok, hogy minek, sikert aratott amúgy, de most nincs kedvem leírni. Noémie-hez mentem házibuliba, kicsit megkésve tízre értem oda, már majdnem indulni akartak egy buli helyre, de még ott voltunk kb. 3 órát, aminek az lett a végeredménye, hogy kifestették feketére a bal szemem mentét, és miközben le volt csukva a szemem, a Gábor arcátlan módon kifestette rózsaszínre a körmeimet (persze honnan lenne itthon körömlakklemosó, úgyhogy most kifestett körmökkel gépelek). Szóval nagyon csinos lettem, pár pohár Martini és pár üveg sör után már senki nem foglalkozik azzal, hogy hogyan néz ki. Claire hihetetlen, egy nagy mosoly a lány, mindenen tud nevetni, egymást röhögtettük fél órán keresztül. Plusz még egy fél órát azon röhögtünk, hogy hogy nézünk ki. Noémie olcsón megoldotta, falra ragasztható műanyagpókokat rakott egy fehár sálra, azt tekerte a hajába, jól nézett ki. Emre szokás szerint destruktív volt, de azért ő is hagyta magát kifesteni, így szokott ez lenni, csak kelleti magát. Alteffel(?), azt hiszem így hívják az indiai fiút, is sikerült végre pár szót váltani, mivel ő állandóan ingázik Edinburgh és Dundee között, alig lehet megtalálni. Sara-val nagyon jót beszélgettem a berlini zsidóságról, véletlen egybeesésekről, tübingeni gyerekkorról. Ezután felkerekedtünk, hogy bulit keressünk. Az egyetemi központot választottuk, de nem volt jegyünk (legalábbis pár embernek, köztük nekem), de hogy hozta a sors, összefutottunk Sophie-val, akinek volt két felesleges jegye, így be tudtunk menni. Annyira nem éreztem jól magam, viszont a zene tűrhető volt, maradtunk zárásig. Emre-vel megvitattam, hogy mindketten hasonló hajóban evezünk, ez nem jó, tekintve, hogy kétértelműek a dolgok.

A többiek Claire-nél aludtak, ő közel lakik az egyetemhez, amúgy mi is, csak a dombon. Noémie-vel megint a lassan már mondhatni szokásos.

Bon nuit és Jóéjszakát.    "This is the moment, I'm your stranger! Jump!"