Nem fogok ma október 23-ról írni, bár nagyon erős késztetést érzek, hogy én is elordítsam magam: monnyon le! Nagyon szomorú ezt írni, de jó érzés, hogy ma kimehettem úgy az utcára, sétálhattam, beszélgethettem, nézelődhettem anélkül hogy pár eszement barom felgyújtotta volna a várost. Nem vagyok Budapesten, és így teljesen nyugi van. Ki hitte volna.
Ennyi elég is volt a politikából, de ha kell még kritizálok szívesen, azt úgyis szeretek. Írnék inkább a napokban történtekről. Hétfőn este elmentem megnézni a Coppéliát a moszkvai balett előadásában. Lassan nekiállok megépíteni a Moszkva-Dundee tengelyt, apukám hamarosan oda megy dolgozni, a Lili ott tanul és Dundee-val majdnem egy vonalban van Moszkva. Sok ám a hasonlóság. Na de a balettről. Egy kis kultúra már eléggé hiányzott, nagyon jól éreztem magam, színvonalas volt az előadás és jókat szórakoztam az öreg néniken, akik kirobbanó tapsviharral fogadtak minden gyönyörűen bemutatott ugrást, pörgést. A Caird Hall-ban volt a balett, ez egy régi patinás - szerintem neoklasszicista - épület a főtéren, fellépett itt még anno a Beatles is. Az épület szépen fel van újítva csak a belső elrendezés és berendezés, hát hogy is mondjam, elég szegényes. Most azt fogjátok mondani, hogy megint fikázok, de ezt vállalom, inkább megmondom a magamét. A széksorok egybe voltak építve, ha valaki előredőlt együtt mozgott az egész sor, ócska linóleum volt a padlón, a szép fali díszítéseket meg eltakarta a meglehetősen ízléstelen világítás. Ez kicsit elvett a hangulatból, plusz a terem sem emelkedett rendesen, egy alacsonyabb nyugger a hátsó sorból már semmit se látott volna. Még jó, hogy nem volt teli az egész terem (amúgy elég nagy), mert akkor egész végig azt kellett volna hallgatni, hogy jaj nem látok.
Hétfőn csináltunk aranygaluskát, vendégváróként a Lillának. Mellesleg köszönöm Juli a levelet, jó volt olvasni, majd küldöm a választ:-)! Visszatérve az aranygaluskára, egy elég nagy projekt volt megcsinálni, diót nem nagyon találtunk, végül a Csabának sikerült kaliforniai(!) diót szerezni, élesztőért meg el kellett gyalogolnom az innen fél órára lévő nagy Tesco-ba, mert a közeli boltokban nem volt. Fura, mert por alakú az élesztő, ilyet még nem láttam. De elég sokáig elég lesz, bevásároltam, hogy ne kelljen még egyszer ilyen messzire elmenni érte. Nyújtófának egy nagy vázát használtunk (nincs nyújtófa a lakásban), gyúródeszkának pedig egy vágódeszkát (persze ez sincsen). Plusz sütöttünk pulykát, első hús sütésünk ha jól számolom, elég olcsón megúsztuk, mivel nem hentesnél vettük a húst. Hentesnél majdnem 6 ezer Ft(!) egy kiló pulykamell filé, a szupermarketben előrecsomagolva műanyagban feleennyi. Nagyon durva, és sajnálják a helyiek, hogy bezártak a kisboltok. Ilyen árak mellett még jó hogy nem vásárolt náluk senki. Felrakok egy fényképet az ebédünkről, nagyon jól néz ki (a kép másik részén pedig kedvenc barátunk, a minden lakásban megtalálható tűzoltókészülék foglal helyet Csabával az oldalán).
Az időjárásról is muszáj írnom egy kicsit, már nem bírom ki, hogy ne írjak, pedig eldöntöttem, hogy nem fogok alkalmazkodni ehhez a helyi szokáshoz, hogy mindig mindenhol az időjárás a téma. Messziről látszik rajtam, hogy nem vagyok helyi, mégis a bankban, az egyetemen, hivatali ügyintézésnél amíg betöltödik mondjuk a program a számítógépen, addig kedélyesen cseverészik velem mindenki az időjárásról. Oh, lovely! Az utóbbi napokban olyan viharok vannak, otthon ilyen nagyon ritkán van, pár augusztus 20-a versenyezhetne vele. Na jó, annyira azért nem vészes, viszont piszok erősen fúj a szél, csapkodja az esőt a házfalakhoz, a felhők pár száz méter alacsonyan vannak. És közben hűl a levegő. Reggel nyolckor még sötét van, este 5 körül meg már sötétedik. Mi lesz itt decemberben??
És tegnap (vagyis ma) éjszaka megjött a Lilla! Olyan jó hogy itt vagy Lilla, színt hozol szürke életünkbe:-)! És a fontossági sorban ezután jön az, hogy hozott pálinkát és szalámit. Plusz sütit a Csaba nagymamájától, anyukámtól pedig mézessüti fűszerkeveréket merthogy karácsonyra mézes sütit tervezek sütni, de ez még messze van.
Hétvégén elmegyek egy indiai pasashoz biciklit venni, valahol kinn lakik a külvárosban, hol máshol mint egy bicikliút mellett, ott árulja a használt cangákat. Remélem lesz valami jóállapotú-jólkinéző, és addig sem fog annyira hiányozni az otthoni kis piros bicóm.
