Pénteken estefelé elmentem filmet nézni a Hannah Maclure Centerbe. Ugandai gyerekkatonák sorsát mutatta be egy három amerikai srác által készített alkotás (Invisible Children). Maga a téma baromi érdekes lett volna, egy olyan dolog amiről nem hallunk sokat, egy piros pont jár azért hogy ezzel foglalkoztak, viszont a kivitelezés nagyon nyugati volt. Volt egy rész, amikor az egyik kissrác sírva fakadt mert eszébe jutott a megölt bátyja, erre benyúl a képbe egy fehér kéz, és it's ok, don't cry. Már hogy lenne minden rendben? Ezek miatt az allűrök miatt kissé nevetségessé vált az egész, főleg akkor, miután kiderült, hogy ez az egész ma már egy szervezetté fejlődött, és 3 munkatársa is itt volt a szervezetnek, akik be akartak szervezni mindenkit, hogy milyen jó ha pénzt adunk, vagy vegyünk karkötőt, és akkor szegényeknek jobb lesz. Biztos jobb lesz nekik, ez nem kétséges, viszont ezek az eszközök, hogy már megint a Nyugat mondja meg, hogy mit és hogyan; ezek elég furák.

Ezután összefutottam Emre-vel, Noémie-vel, Pietro-val és Umut-tel (Emre török barátja) és közösen elmentünk francia barátainkhoz egy kis esti csevelyre. Ahhoz képest, hogy nem akartam sokáig maradni - mostmár minden időt és energiát a tanulmányi dolgokra kellene fordítani -, fél háromra értem haza. Viszont nagyon jót beszélgettem Pietro-val a P2-ről, Falcone ügyészről - eléggé ismeri ezeket a dolgokat -, mivel Palermo-ból származik, és ott még dübörög a cosa nostra. Umut-tel a kurd kérdésről (ő is kurd), Törökország problémáiról, és hogy mennyire nehéz nekik vízumot szerezni. Nagyon érdekes volt, újfent bebizonyosodott, hogy ahány török annyi vélemény. Chris is bekapcsolódott a beszélgetésbe félúton, nagyon meglepődtem, hogy mennyire nyitottan gondolkodik a bevándorlás politikáról, mennyire befogadó. Lehet hogy rávetítettem akaratlanul is a brit politika hozzáállását a helyi emberekre, de ez megcáfolódni látszik. Mondjuk van ellenpélda is: az egyik nap a Csaba lement cigizni a ház elé, jött két 16 éves kislány és le akarták lejmolni cigivel, viszont amikor ő nem adott, akkor elküldték a lengyel kurva anyjába, meg hogy miért nem bír rendesen angolul beszélni. Ilyen is van, de ez már tényleg a szélsőség. Mondjuk az összes muszlim kötődésű hely magas falakkal van körülvéve, pici ablakokkal, és berácsozva. Noémi-vel is nagyon jót beszélgettem újfent, életbölcsességekről, házasság kérdésről, egymás mellett élésről. Plusz már kezdenek kialakulni complicité-k egyes emberekkel.

Why not to write a post in English? Some weeks ago the idea just popped up that if I'm writing a blog why not to write a post in English so all the non Hungarian speaking people here can understand it too. So here is the time to write it.

I thought today was the day to start Tai Chi but when I went to the gym at 6 pm, there was noone there and a lady said that Tai Chi will start at 6.30 pm. I returned at that time but it has already started, I've just seen many moving arms from outside through the window so I got a bit angry about this misunderstanding and I decided not to go now, maybe next week. Next week, yes for sure.

I've heard about that a Scottish politician, named Tavish Scott will visit the university and talk about current issues which affect Scotland and students so I thought it would be a good opportunity to catch up some recent news and background of Scotland. Before it, instead of going to Tai Chi, I went to the Tay bridge to make some photos while the sun was going down. When I reached the bridge, the sun already went down but there were beautiful colours on the horizon, so I took some pictures, I will put one here (the other ones on Facebook).
 

The weather was quite chilly on the bridge, noone was there instead of me, so I've only spent a few minutes there, my nose and hands started to freeze. After this I went to the university to listen Tavish Scott MSP, who actually is the leader of Scottish LibDems and the debate was really interesting, not because he was liberal, you know these kind of ideas stand close to my heart, but he was open-minded, friendly, talkative, interested; not like a Hungarian politician, even the liberal ones. He talked about McCain and Obama (of course he supports Obama), Scottish independence (he is a federalist, thinking of a combination of national parliaments: Welsh, Scottish and so on working together), he blamed Bush and the bankers for the financial crisis, talked about a greener country and of course campaigning a bit for his party. I had a small chat with him next to a cup of tea after the debate,  he actually came from the Shetlands, studied business and joined politics and LibDems in the '80s. Anyway the conclusion is that he was much more symphatic than any Hungarian politicians. And of course he is a liberal, we shouldn't forget this:-).

For the end I place a photo here to demonstrate how many religious groups are represented in Dundee. Just a few ones: Islam (with many cultural centres also), Sikh, Unitarian (which is not one the picture yet), Episcopal, Congregational and other Christian churches which are related to saints of Scotland. There is a synagogue in Dundee also, I should look for it sometime. I made the pictures this afternoon, but there are more religious groups which are on the picture, I should make a bigger circle next time, so this could be the first session of it. I don't know how many people attend church here, I mean Christian ones, only saw some elderly ladies on one Sunday, but there is always life next to the Islamic cultural centres, especially at praying time.

Arra gondoltam, hogy írok egy kicsit az egyedül (mármint nem otthon) lakásról. Mire kell figyelni, mit szoktam venni enni, inni; mi meddig tart ki, mit látok az ablakomból, és hogy miért ne igyunk sört a laptop felett (hopp, hopp...).

Először is private rented flat-ben lakunk és ez több dolgot jelent. Elsősorban azt, hogy a rezsit, internetet éssatöbbit magunknak kell intézni, kollégiumnál ez általában benne lenne az árban. Mivel minden elektromossággal működik a lakásban (sütő, főzőlap, világítás, melegvíz és még a fűtés is), ezért elég sokat fogyasztunk belőle (3 laptop, mosás, főzés, világítás, borotválkozás), olyan 60 font körül eddig havonta, viszont a pozitív oldala az, hogy nem kell más szolgáltatóval szarakodni. Van egy kis kulcskártya, azzal elbattyogok a Scottish Hydro Electric-be, ahol ráraknak x fontot, és azt szépen lefogyasztjuk. Ha kifogyna az ember, előfordul, hogy nem veszi észre hogy lepörgött a számláló, akkor is van még egy 10 fontos emergency keret, csak azt vissza kell tölteni később. Előfordult velünk az elején, amikor ezeknek az információknak még nem voltunk a birtokában, hogy elfogyott az emergency keret is, és pl. a lámpa is leoltódott a szobában. De erre mostmár figyelünk. A másik dolog az ennivaló kérdése, hogy mikor mennyit, miből és hol. A legkizsákmányolóbb áruházláncnál vásárolunk legtöbbször, mondjuk ki hogy a Lidl-nél, mivel ők legolcsóbbak itt, viszont még így is az otthoninál magasabb áron vannak (nem az otthoni Lidl árnál). Van, ami nem szerezhető be itt, pl. műzli, sör, Martini, normális tej, túró, tejföl így azt egyéb helyekről, zömmel a Tesco-ból vásároljuk (a tejfölt a szemét skótok platina áron árulják, pedig szarabb minőségű, mint otthon és krém íze van). Ráálltunk a heti egy nagybevásárlásra, ezzel majdnem mindig kihúzzuk nagyjából egy hétig, plusz ami még kell (időközben gondolkodom flódni készítésen, a Zoli kedvéért lehet, hogy csak novemberben csinálom meg, viszont mák és dió para van, nem tudom, hogy honnan kerítek majd) azt beszerezzük hétközben, kisebb bevásárlásokkal. Ez néha elég fárasztó tud lenni, tekintve, hogy fenn lakunk egy dombon, és könyvekkel, laptoppal, ennivalóval megrakodva az ajtó előtt mindig meg kell állnom egy percre, hogy kifújjam magam. Most látom, hogy kimaradt az eheti főzés, black pudding (nem, nem puding, hanem hurkaszerűség csak szárazabb) volt krumplival, paradicsommal, gombával és hagymával megsütve. Visszatérve a bevásárlásra, olyan napi 4 font/fő meg tudjuk úszni a kajálást. De ekkor csak itthon ettünk, és ebben nincs benne az alkohol, ez ugye crucial point tud lenni, a szórakozás, utazás és könyvek. Apropó, egyre jobban érdekel az északír kérdés, rendeltem két könyvet Amazonról, jobban meg szeretném érteni, és Belfastba is el szeretnék jutni az év során. Szóval, inni tea van (néha narancs- vagy almalé), sör (Miller, Carlsberg, Tennent's) és újabban Martini, mármint ezek vannak itthon.

Takarítani eddig még nem takarítottunk. Igaz, hogy én már egyszer porszívóztam a szobámban, de máshol nem érintette seprű a parkettát. Már ideje lenne, elég nagy mocsok van, csak egyedül nem csinálom meg, plusz ilyenkor az ember mindig halogatja, hogy jó, majd a hétvégén. Majd a hétvégén, mostmár tényleg.

Az ablakomból egy szép tűzfalat látok, a szomszéd épületet (amit már egy ideje felújítanak, de szerintem sose lesznek készen, nagyon csigatempóban dolgoznak, plusz belátnak az ablakon miközben reggelizem), de ha kicsit arrébb húzódom, akkor meglátom a templomot, ami reggel nyolckor harangjátékkal indítja a napot. A nappaliból viszont szép a kilátás, rálátunk a hídra, ami gyönyörű tud lenni mindig (pára, éjszaka, napsütés, tükröződő pillérek a vizen).

Hogy hova lenne jó utazni. Már említettem, hogy november 4-én Edinburgh-ba megyek, ingyen, Glasgow-ba is szeretnék még eljutni ebben a félévben. Jövő félévre Orkney-szigetek (Nagy Gabi valószínű közreműködésével, ezúton is köszi az infót:-), Belfast, Dublin(?), Loch Ness, Inverness a cél. Ambíciózus, tekintve, hogy diplomamunka írás van folyamatban, de ha már itt vagyok, és nem tudom, hogy mikor jövök erre legközelebb, akkor ezeket jó lenne bevállalni, és kivitelezhetőnek is tűnik.

És végül, egy képen, hogy mit vettem ma:

Sampont, mert fogyóban van (a kék variáció), Blutack fénykép rögzítésére (nem ez a fajta, olcsóbb változat), csoki mousse (ez is az olcsóbb fajta, de csak ilyen kép volt), egy halványkék ing 10 fontért, Sensodyne fogkrém (nem volt Elmex), újrahasznosított 500 darabos fénymásolópapír levélírásra (hogy miért is vettem ennyit jó kérdés), egy jegy a hétfői moszkvai balett előadására a Caird Hall-ba (nem orosz lányokat vettem; amúgy nem vagyok nagy balett rajongó, de itt muszáj elmenni) és végül két darab Dove szappan (hogy selymes maradjon a bőröm:-). Egy szappan amúgy kb. két hétig tart ki.

És hogy miért nem tusfürdőt használok? Nem szeretem, jobb a szappan és praktikusabb is, kisebb helyen elfér.

Hirtelen nem is tudom, hogy hol kezdjem, történt pár dolog az elmúlt pár napban, ami jó nyomokat hagyott bennem. De akkor kezdem a legelejéről. Pénteken vettem Martinit, miért Martinit, jó a kérdés, mert az ár-érték arányban egész jól szerepel itt, a bor körülbelül a megfizethetetlen kategóriában van, ez meg még elmegy. Újra volt egy nemzetközi buli, persze újabb embereket ismertem meg. Pietro-t, palermitano, ehhoz képest egész jól értettem az olasz nyelvet amit ő beszélt, ő is computer games technology-t tanul itt, akárcsak Emre. Aztán Natasha és Thibault, de Natasha igazán nem volt új ember, egy szemináriumon vagyunk EU polgazdon, már találkoztunk, csak nem beszélgettünk még többet. Ő német, ez annyira nem meglepő, vagy francia vagy német az ittlévők többsége, egy kis vékony szőke lány, állandóan mosolyog. Thibault az ő lakótársa, és ő az első francia, akinek a beszédén nem érződik, hogy francia, nincs meg az a bájos francia zsizsegése. Van még új ember a tarsolyban, Lily, bár ő se igazán új, csak eddig még nem esett itt szó róla, egy perui lány, de mielőtt elkezdenétek azon gondolkodni, hogy húú, de jó, itt vannak peruiak is, ez nem teljesen igaz, mivel 18 éve Hamburgban él. Vele fogok EU polgazdból előadást tartani, egy nagyon kedves lány, csak december elején kerülünk sorra, de már most össze akarja dobni a cuccot, perui-német precizitás. És német akcentusa van. Ezek a vicces dolgok, egy perui, akinek német akcentusa van. Újra és újra felbukkan az a francia srác, akinek sose tudom a nevét, de mindig elbeszélgetünk kicsit, és neki van a legdurvább francia akcentusa. Legyen Philippe a neve mondjuk.

Szombaton elég későn ébredtem, 11-kor, már ami az itteni felkeléseket illeti, és tovább akartam folytatni egy coursework-öt, ami többé-kevésbé sikerült is, csak a másnaposság a munka hatékonyságára nem volt jó hatással. Viszont este sikerült Skype-olnom szüleimmel, kiderült, hogy apukám Nyiznij-Novgorodba fog menni dolgozni karácsonyig, anyukám egyedül marad otthon. Persze apukámnak is most kell mennie, mikor máskor, amikor én se vagyok otthon. Anyukám egyedül marad otthon, nem irigylem, de nagyon gyorsan pörögnek a napok, legalábbis én itt így érzem. Éjszaka meg sikerült konferencia-beszélgetni a Krisztivel és a Zolival. Sziasztok:-)! Jó volt hallani a hangotokat, a Krisztit látni is, persze a Zolit is jó lett volna látni, csak ennek technikai akadálya volt, mivel neki nincs webkamerája. De érik a találkozó, majd lassan személyesen is.

Ma a DCA-ban voltam Emre-vel filmet nézni, a Brideshead Revisited című angol alkotást láttuk. Eredetileg mást szerettünk volna megnézni (What just happened?), de kiderült, hogy azt valamiért nem adják novemberig, így erre esett a választás, és nem csalódtunk. Mindenkinek tudom ajánlani, nem tudom hogy a világ többi tájára mikor jut el, az USA-ban már július óta adják. Evelyn Waugh novellájának film adaptációja, amúgy volt már belőle egy tv-sorozat a '80-as években; nagy sikere volt. Egyik kedvenc angol színészem, Matthew Goode (a képen jobbra) a főszereplő (a tv series-ben Jeremy Irons), gyönyörű tájak, kékvérű angolok, Oxford, szerelmi szál, két világháború közötti Anglia, katolicizmus téma, hit, meleg kérdés egy filmben, jól összerakva. Több mint két órán keresztül. Pazar.

Tegnap voltam színházban. The Little Theatre volt a hely neve, egy a mentális betegségekről szóló fesztivál keretében adtak egy ingyenes darabot itt. A hely erősen hasonlított egy vidéki művházra, berendezésügyileg mindenképpen, volt pianínó is, régi plüss fotelek, süppedősek. Nem értem, hogy miért kell a színpad minden egyes elsötétülésekor tapsolni, miért ragaszkodnak az embereknek görcsösen ahhoz, hogy tudassák a színészekkel, hogy igen, jól csináljátok. Ez szerintem szánalmas, és rombolja a hangulatot. A hangulatról: nem vagyok egy Fáy Miklós, de a darab elég szar volt, elcsépelt poénok, ellaposódó tárgyalás, klisék, volt egy rész, amikor majdnem elaludtam. Viszont ma este a városi könyvtár mozi/színház/előadótermében voltunk egy 3 filmból álló vetítésen, ugyanezt témát körüljárva, ez kicsit kárpótolt. A Dundee környéki egykori tébolydákat, ma már kórház/elmegyógyintézet néven futnak, és azok lakóit mutatták be. Nagyon érdekes volt látni, hogy maguk az ottlakók hogyan látják saját világukat, az egyik filmet ők csinálták, hogyan viszonyulnak a társadalomhoz, mit gondolnak a többi emberről. Ha jól vettem ki, amúgy itt is kórház reform zajlik, központosítanak, és bezárják ezeket az intézményeket, amit az ottlakók és hozzátartozók, dolgozók nem vesznek jó néven, mivel bejáratott helyekről van szó, szép környezetben, plusz közel vannak a beépített részekhez (legalábbis az egyik biztosan), és így a családok napi kapcsolatban tudnak maradni a bent lakó rokonaikkal. Itt is reform van, ebben az egyben hasonlít Skócia és Magyarország.

Megszületett a szakdolgozatom témája is. Legalábbis van egy vonal, ami tetszik és egyelőre kutathatónak is tűnik. A supervisoromtól, aki egy kedves skót szociológus néni, Nigéria szakértő, jött az ötlet egyik része a másik meg tőlem (újságcikkek az övé, fogyatékkal élők az enyém). A skót sajtóban a Down-szindrómával kapcsolatos cikkek megjelenését fogom tanulmányozni, milyen hangulatban írnak róluk, milyen színben tüntetik fel őket, milyen területekre koncentrál a cikk (munka, család stb.), abortusz kérdése (el vagy mégsem) stb. Még csak formálódik a dolog, holnap járok jobban utána a dolgoknak. És megyek Edinburgh-ba november 4-én. Naná, hogy ingyen.