Kedden Edinburghban voltunk. Az apropó abból adódott, hogy a University of Edinburgh szervezésében volt egy posztgraduális kiállítás, UK-beli egyetemek mutatták be MA és Phd programjaikat. És 10 fontig állták az odajutás költségét, úgyhogy ez is nagyon vonzó volt, és mivel 8 fontért oda-vissza meg lehet járni Edinburgh-ot, ezért teljesen elégedettek voltunk.

A város gyönyörű helyen fekszik: egyik oldalról hegyek veszik körbe, a város közepén is magasodik négy kisebb hegy. Ezek egyikén van a kastély, egy másikon van egy régi rom és templom, a maradék kettő pedig érintetlen, egy komplett kirándulóhely van a város szívében, hihetetlen zöld gyepszőnyeggel. A város mellett folyik el a Forth, hasonló kiszélesedéssel mint Dundee-nál a Tay, csak még szélesebb. Egy gyönyörű vasúti híd megy rajta keresztül, be is rakok róla egy képet (nem én készítettem, köszönet érte Greg Barbier-nek).

Edinburgh London után a második turisztikailag leglátogatottabb város a UK-ben. Skóciában pedig az első. Itt található a Skót Parlament, a Royal Bank of Scotland és más skót bankok központjai, a Fringe fesztivál is innen származik (minden év augusztusában kerül megrendezésre és kb. 3 héten keresztül tart). Mellesleg elég sok Free Scotland No Union jellegű matricát láttunk a városban, lehet hogy ez a város független jellegét is hivatott erősíteni, plusz milyen jó már, hogy itt van a rebellis tartomány, ez is egy vonzó tourist attraction. Teli van a város apró boltokkal, pezsgéssel, töméntelen mennyiségű ember az utcákon, múzeumok, National Museum of Scotland, Edinburgh Castle és még sorolhatnám. Egy kulturálisan nagyon pezsgő város, rengeteg egyetemistával, akik ugyebár markáns arculatot tudnak adni egy városnak. Nagyon sokan bicikliztek a dombok és nedves idő ellenére, ez is nagyon tetszett. Megpróbáltuk ebből az egy napból a lehető legtöbbet kihozni, úgyhogy keresztül-kasul bejártuk a várost a Csabával. Megnéztük a királyi család itteni rezidenciáját, a Skót Parlamentet (két katona épp műanyag pipacsot árult az első világháború óta megsérült és hátrányos helyzetű skót katonák megsegítésére), a kastélyt, lementünk a folyóhoz (ami már lehet hogy a tenger, ez itt sohasem biztos), körbejártuk a bevándorlónegyedet (persze itt is rengeteg lengyel cucc van), bementünk pár antikváriumba. Az ottani akcentusban az volt az érdekes, hogy érthető volt, semmilyen skót 'r' ropogtatás, hadarás nem volt, basic English-t beszélt az emberek többsége. Ez azért jól esett, hogy nem kell minden idegszálamat megfeszíteni, hogy megértsem mit is akar az antikváriumban az eladó. Nagyon pörög az élet, jó érzés volt, főleg Dundee után, ami nagyon álmos kisváros, csak hétvégente van kisebb pörgés (de akkor sem nagy). Korábban kiderült, hogy a Kepes Rozi Edinburghban tanul, vele is sikerült összefutni. Kiderült, hogy nagyon jól érzi magát, jófejek az emberek, szereti a várost az egyetemet. Majd lehet, hogy egyszer még elmegyek idén Edinburghba és ott alszom nála egyet, kíváncsi vagyok, hogy milyen éjszaka a város.

Ilyenkor jön rá arra az ember, hogy mennyivel jobbak lehetnének a dolgok. Mármint hogyha én is tudtam volna, hogy érdemes megnézni a Guardian honlapját és kikeresni a University of Edinburgh-ot, egy mennyire jó helyen tölthettem volna a BA éveimet. Budapest se rossz, csak más. Dundee se rossz, csak nagyon-nagyon más. És kisebb. Ennyit ér ha már a kellő időben minden info a rendelkezésemre áll. Viszont az a jó, hogyha beszélgetsz az emberekkel, akkor kezdesz több infoval rendelkezni, ami az MA szempontjából korántsem mellékes.

Egészen este hétig császkáltunk a városban, aztán találtunk egy alter helyet, amatőr zenészek játszottak, kávézó, találkozóhely keveréke. Ez például hiányzik Dundee-ból. Szimpla, Kuplung, Sirály, Holdudvar-szerű helyek. Itt ez megvan. Este kilenc körül indult vissza a buszunk Dundee-ba, nem volt olyan jó érzés eljönni. Az biztos, hogy ide még vissza kell jönni. A többi kép Facebook-on lesz megtalálható, ha hatodszorra sikerül feltölteni.

Még hozzáfűzök pár mondatot, de ez már nem tartozik Edinburgh-hoz. Tegnap kisebb culture shock-ban volt részem. Elhatároztam, hogy végre rászánom magam, és elmegyek fodrászhoz. Egy arab fodrászhelyet szemeltem ki, olcsó volt és nem volt messze, meg volt ott már a Marci és ő mondta, hogy teljesen rendben van. Bementem, leültem, rajtam kívül mindenki arab volt (vagy pakisztáni). Persze arabul folyt a beszélgetés, épp egy pasas szakállát igazította a fodrász (borbély, személyi tanácsadó és még biztos minden egyéb egy személyben). Mikor végzett, a pasas Allah Akbar-ral köszönte meg a szép eredményt (Istennek és persze a borbélynak), nagy hálálkodás, kifizette a pénzt, utána visszajött, Allah Akbar, kis borravaló pluszba. Én meg ott ülök, és pislogni is alig tudtam. Az arab fodrász nagyon gyorsan levágta a hajam (szerintem egész jó lett), 5 fontomba fájt, szóval nem is volt vészes. Közben jöttek be az újabb arabok, pakisztániak a fodrászüzletbe. Beszéltek, mobiloztak, pénzt adogattak egymásnak. Közben meg kínaiak (vagy legalábbis arról a vidékről) származó emberek mentek el az utcán a bolt előtt. Na ekkor úgy éreztem, hogy most itt volt egy leheletnyi culture shock. Én nem adtam borravalót, mert szegény diák vagyok ugye, de ha kell még hajat vágatni, akkor ide jövök, mert nagyon érdekes volt az a fél óra, pedig az egészből nem értettem semmit.

Halloween. Otthon biztos nem foglalkoztam volna vele, de itt nem lehetett kikerülni. Már legalább két hete erről szólt a boltok díszítése, kínálata, jelmezkölcsönzés mindenhol. A szupermarketek is direkt erre az alkalomra való tekintettel teli voltak gyönyörű genetikailag kicsinosított hatalmas tökökkel. És eljött a várva várt október 31-e, estefelé már tűzijátékoztak a gyerekek, egy szál vékony tündérruhában rohangáltak utcáról-utcára csokit, édességet gyűjteni. Nagyon jó hangulata volt az egésznek, mindenki be volt öltözve, ahogy az utcán mentem jobbnál jobb jelmezeket véltem felfedezni. Három asztronauta, akik integettek ha integettél nekik - nagyon Holdra szállás feeling volt, Mézi a Shrekből (nagyon komoly volt a jelmez, a pasasnak még szem se volt kivágva, egy lányba kapaszkodott, ő vezette), egy csapat Piroska (legalábbis Piroska gyanús), vámpír, vámpírnő, Popeye (pipával és konzerv spenóttal persze), matróz, rab, rablány, nővér. Még lehetne sorolni, de így tényleg van értelme az egésznek, ha mindenki "komolyan" veszi, és kiöltözik. Én is beöltöztem, de ez most maradjon titok, hogy minek, sikert aratott amúgy, de most nincs kedvem leírni. Noémie-hez mentem házibuliba, kicsit megkésve tízre értem oda, már majdnem indulni akartak egy buli helyre, de még ott voltunk kb. 3 órát, aminek az lett a végeredménye, hogy kifestették feketére a bal szemem mentét, és miközben le volt csukva a szemem, a Gábor arcátlan módon kifestette rózsaszínre a körmeimet (persze honnan lenne itthon körömlakklemosó, úgyhogy most kifestett körmökkel gépelek). Szóval nagyon csinos lettem, pár pohár Martini és pár üveg sör után már senki nem foglalkozik azzal, hogy hogyan néz ki. Claire hihetetlen, egy nagy mosoly a lány, mindenen tud nevetni, egymást röhögtettük fél órán keresztül. Plusz még egy fél órát azon röhögtünk, hogy hogy nézünk ki. Noémie olcsón megoldotta, falra ragasztható műanyagpókokat rakott egy fehár sálra, azt tekerte a hajába, jól nézett ki. Emre szokás szerint destruktív volt, de azért ő is hagyta magát kifesteni, így szokott ez lenni, csak kelleti magát. Alteffel(?), azt hiszem így hívják az indiai fiút, is sikerült végre pár szót váltani, mivel ő állandóan ingázik Edinburgh és Dundee között, alig lehet megtalálni. Sara-val nagyon jót beszélgettem a berlini zsidóságról, véletlen egybeesésekről, tübingeni gyerekkorról. Ezután felkerekedtünk, hogy bulit keressünk. Az egyetemi központot választottuk, de nem volt jegyünk (legalábbis pár embernek, köztük nekem), de hogy hozta a sors, összefutottunk Sophie-val, akinek volt két felesleges jegye, így be tudtunk menni. Annyira nem éreztem jól magam, viszont a zene tűrhető volt, maradtunk zárásig. Emre-vel megvitattam, hogy mindketten hasonló hajóban evezünk, ez nem jó, tekintve, hogy kétértelműek a dolgok.

A többiek Claire-nél aludtak, ő közel lakik az egyetemhez, amúgy mi is, csak a dombon. Noémie-vel megint a lassan már mondhatni szokásos.

Bon nuit és Jóéjszakát.    "This is the moment, I'm your stranger! Jump!"

1. A skót időjárás bekaphatja. De nagyon. 2. A st. andrews-iak is bekaphatják. De nagyon.

Hogy miért? Ma reggel elindultam, hogy az előre megbeszéltek szerint biciklit nézzek az indiai pasasnál, aki a város északi szélén laki. Az egy dolog, hogy már megint (vagy még mindig) pofátlanul drága a buszjegy (ha a buszon veszem 1.35 font, de mivel nem buszozom sűrűn, ez volt az első városon belüli közlekedésem, így nem veszek több utazásra jogosító plasztikkártyát). Az eső kicsit szemerkélt, úgyhogy gondoltam nem lesz gond, hazafelé biciklizni is teljesen oké lesz. A buszsofőr is kedves volt, szólt hogy hol kell leszállni. A helyet is megtaláltam, ahol az indiai fószer lakik, aki különben egy kedves öreg bácsi, csirkefarmja is van mellesleg, és ő fogja behozni a monocikliket először Dundee-ba. Viszont most épp nincsenek city bike-jai, mivel a St. Andrews-beli diákok megvették az összeset. Bekaphatják. Lesznek majd city bike-jai, de csak két hét múlva. A st. andrews-iak tetszésindexe egyre alacsonyabbra süllyed. Kivétel persze a Jankó. MTB-t meg nem veszek, az nem jó semmire. Rámsózott egy plakátot, hogy rakjam ki az egyetemen, hogy lássák ott is, hogy ő létezik, és lehet vásárolni nála. Bevándorlók, tartsunk össze! Szóval bicikli nélkül indultam haza, és már az első kanyarnál kitépte a szél a kezemből az esernyőt, ami hamarosan tönkre is ment. Egy új ernyő kell, ez biztos. A továbbiakban a magyar káromkodás-szótár minden válfaja Mucsi Zoltán nyomán is kevésnek bizonyult arra, hogy meg próbáljam szelídíteni a skót időjárást. Nem ment. Mondhatni kicsit megáztam. De csak a nadrágom ázott át, a kabátom teljesen vízálló (itt vettem rendes stormwear fashion kabátot, megállja a helyét, piros pont az M&S-nek).

Szóval St. Andrews renoméja csökkenni látszik, de csak addig, míg nem lesz egy tűzpiros szuper biciklim.

Valahogy így néz ki az idő most, csak jobban esik és fúj a szél.

Nem fogok ma október 23-ról írni, bár nagyon erős késztetést érzek, hogy én is elordítsam magam: monnyon le! Nagyon szomorú ezt írni, de jó érzés, hogy ma kimehettem úgy az utcára, sétálhattam, beszélgethettem, nézelődhettem anélkül hogy pár eszement barom felgyújtotta volna a várost. Nem vagyok Budapesten, és így teljesen nyugi van. Ki hitte volna.

Ennyi elég is volt a politikából, de ha kell még kritizálok szívesen, azt úgyis szeretek. Írnék inkább a napokban történtekről. Hétfőn este elmentem megnézni a Coppéliát a moszkvai balett előadásában. Lassan nekiállok megépíteni a Moszkva-Dundee tengelyt, apukám hamarosan oda megy dolgozni, a Lili ott tanul és Dundee-val majdnem egy vonalban van Moszkva. Sok ám a hasonlóság. Na de a balettről. Egy kis kultúra már eléggé hiányzott, nagyon jól éreztem magam, színvonalas volt az előadás és jókat szórakoztam az öreg néniken, akik kirobbanó tapsviharral fogadtak minden gyönyörűen bemutatott ugrást, pörgést. A Caird Hall-ban volt a balett, ez egy régi patinás - szerintem neoklasszicista - épület a főtéren, fellépett itt még anno a Beatles is. Az épület szépen fel van újítva csak a belső elrendezés és berendezés, hát hogy is mondjam, elég szegényes. Most azt fogjátok mondani, hogy megint fikázok, de ezt vállalom, inkább megmondom a magamét. A széksorok egybe voltak építve, ha valaki előredőlt együtt mozgott az egész sor, ócska linóleum volt a padlón, a szép fali díszítéseket meg eltakarta a meglehetősen ízléstelen világítás. Ez kicsit elvett a hangulatból, plusz a terem sem emelkedett rendesen, egy alacsonyabb nyugger a hátsó sorból már semmit se látott volna. Még jó, hogy nem volt teli az egész terem (amúgy elég nagy), mert akkor egész végig azt kellett volna hallgatni, hogy jaj nem látok.

Hétfőn csináltunk aranygaluskát, vendégváróként a Lillának. Mellesleg köszönöm Juli a levelet, jó volt olvasni, majd küldöm a választ:-)! Visszatérve az aranygaluskára, egy elég nagy projekt volt megcsinálni, diót nem nagyon találtunk, végül a Csabának sikerült kaliforniai(!) diót szerezni, élesztőért meg el kellett gyalogolnom az innen fél órára lévő nagy Tesco-ba, mert a közeli boltokban nem volt. Fura, mert por alakú az élesztő, ilyet még nem láttam. De elég sokáig elég lesz, bevásároltam, hogy ne kelljen még egyszer ilyen messzire elmenni érte. Nyújtófának egy nagy vázát használtunk (nincs nyújtófa a lakásban), gyúródeszkának pedig egy vágódeszkát (persze ez sincsen). Plusz sütöttünk pulykát, első hús sütésünk ha jól számolom, elég olcsón megúsztuk, mivel nem hentesnél vettük a húst. Hentesnél majdnem 6 ezer Ft(!) egy kiló pulykamell filé, a szupermarketben előrecsomagolva műanyagban feleennyi. Nagyon durva, és sajnálják a helyiek, hogy bezártak a kisboltok. Ilyen árak mellett még jó hogy nem vásárolt náluk senki. Felrakok egy fényképet az ebédünkről, nagyon jól néz ki (a kép másik részén pedig kedvenc barátunk, a minden lakásban megtalálható tűzoltókészülék foglal helyet Csabával az oldalán).

Az időjárásról is muszáj írnom egy kicsit, már nem bírom ki, hogy ne írjak, pedig eldöntöttem, hogy nem fogok alkalmazkodni ehhez a helyi szokáshoz, hogy mindig mindenhol az időjárás a téma. Messziről látszik rajtam, hogy nem vagyok helyi, mégis a bankban, az egyetemen, hivatali ügyintézésnél amíg betöltödik mondjuk a program a számítógépen, addig kedélyesen cseverészik velem mindenki az időjárásról. Oh, lovely! Az utóbbi napokban olyan viharok vannak, otthon ilyen nagyon ritkán van, pár augusztus 20-a versenyezhetne vele. Na jó, annyira azért nem vészes, viszont piszok erősen fúj a szél, csapkodja az esőt a házfalakhoz, a felhők pár száz méter alacsonyan vannak. És közben hűl a levegő. Reggel nyolckor még sötét van, este 5 körül meg már sötétedik. Mi lesz itt decemberben??

És tegnap (vagyis ma) éjszaka megjött a Lilla! Olyan jó hogy itt vagy Lilla, színt hozol szürke életünkbe:-)! És a fontossági sorban ezután jön az, hogy hozott pálinkát és szalámit. Plusz sütit a Csaba nagymamájától, anyukámtól pedig mézessüti fűszerkeveréket merthogy karácsonyra mézes sütit tervezek sütni, de ez még messze van.

Hétvégén elmegyek egy indiai pasashoz biciklit venni, valahol kinn lakik a külvárosban, hol máshol mint egy bicikliút mellett, ott árulja a használt cangákat. Remélem lesz valami jóállapotú-jólkinéző, és addig sem fog annyira hiányozni az otthoni kis piros bicóm.

Csak egy gyors bejegyzés. Dundee ilyen is tud lenni:

A képek körülbelül egy órával ezelőtt készültek, itteni idő szerint este hat körül, akkortájt ment le a nap. Süvítő hideg szél, újra és újra eleredő eső, szép kontrasztok.