Ma teljes kultúrsokkban volt részünk. Lementünk a Csabával filmet nézni a Hannah Maclure Center-be, összefutottunk Noémie-vel és Emre-vel, Noémie török lakótársával, ők is jöttek filmet nézni. Das experiment volt a film, már láttam párszor. Így nem volt olyan izgi, de érdekes volt nézni, hogy szörnyülködnek az emberek bizonyos részeken. Ezután meghívtak minket a lakásukba, ami igazából egy ház, hatan laknak itt. Egy kenyai, egy indiai, ők ketten, plusz egy magyar pár. A kenyai lány nagyon vicces volt, állandóan leoltott mindenkit, a saját barátját is, aki mellesleg német. Itt van az anyja is, meg egy unokahúga, nem derült ki pontosan, hogy miért, de itt vannak, és hamarosan elmennek haza Kenyába, ha jól vettem ki. Emre nagyon jó arc, játszik balama-n is! Ez fontos lesz úgy érzem, nagyon hiányzik már a török zene hallgatása élőben. Remélem, hogy tud valahonnan szerezni egy ilyen hangszert, és majd együtt kesergünk egy melankolikus török népdalon. Az indiai srác is nagyon rendes volt, Bombay-ben született de Dél-Indiában lakik, meg is beszéltük, hogy együtt fogunk elmenni Belfastba:-).

Közben befutott még egy magyar lány, Hilda, ő az első közgázos itt rajtunk kívül. A magyar párt Gábornak és Katának hívják. Plusz, hogy teljes legyen a keveredés, a német fiú egri bikavért vett a szupermarketben, 5 fontért (pofátlanul drága a bor az összes boltban). Csináltunk vacsit, közben beszélgettünk, mindenki összevissza nyüzsgött, és ettünk húst. Ez nagy szó, mert most volt az első nap, hogy nem az otthonról hozott szalámit ettük (ami már elfogyott időközben), hanem itteni húst. Egész tűrhető volt, ki hitte volna ezt egy agyonműanyagozott csomagról. Nagyon jó a lakásuk, tetszik, hogy ilyen sokan vannak, én is valami hasonlót szerettem volna, csak nem voltam elég bevállalós, hogy kijöjjek a semmire, és itt keressek lakást.

Miután jóllaktunk, visszajöttünk a student center-be, ahol egészen fél háromig voltunk, közben megérkezett Claire is, Noémie ismerőse, aki már eléggé el volt ázva, és erre még rátett egy kicsit, úgyhogy nagyon vicces állapotban hagyott ott minket kettőkor. A hely fél háromkor bezár, de még egész jól bírtuk a gyűrődést, úgyhogy Emre és Noémie feljöttek hozzánk, meginni egy sört, és egy kicsit reggelizni is, mert már hajnalodott. Öt körül mentek el, ezután elég hamar bezuhantunk az ágyba.

Olyan rosszul aludtam ezen az éjszakán, ez volt az eddigi legrosszabb itt alvásom. Vagy négyszer kijöttem wc-re, forgolódtam, mindenféle hülyeséget sikerült álmodnom, ráadásul a szomszéd templom nyolckor harangjátékot játszott, és ez sem segített abban, hogy jobban aludjak. Lehet, hogy túl sok minden történt előző nap, és nem bírtam még feldolgozni, emiatt nem tudtam rendesen aludni. A reggel viszont kárpótolt mindenért, mert olyan fényesen sütött a nap, mint eddigi ideérkezésünk óta még egyszer sem. Ezzel teljesen kiegyeznék, ha minden nap így kezdődne.

Szombaton lebattyogtam a hídhoz, gyönyörű idő volt. Van egy kis park a folyó mellett, ami igazából nem is a folyó, hanem a tenger beáramlása a folyóba. Newport-on-Tay ilyenkor hihetetlenül tud csillogni a folyó másik partján, nagyon jól kitalálták, hogy hova kell építeni a települést. Kicsi korom óta szeretem nézni a nagy vízfelületeket, most is sokáig néztem ahogy a híd alatt elfolyik a víz a tenger felé. Valahogy megnyugtat, ahogy nézem a vizet. Van egy kis sziget, ami úgy néz ki, mint egy tengeralattjáró, mivel rá van betonozva egy torony, amiből kilóg egy antenna is. Most ez teljesen el volt merülve, és csak az antenna látszott ki a vízből. Tetszik a partnak ez a része, csak az a baj, hogy teljesen ki van építve, a túlparton lehet csak lemenni a vízhez. Nem baj, majd odaképzelem, hogy le tudok menni a vízhez, és ülök a parton.

Ma sok érdekes dolog kiderült Skóciáról, pár skót emberről (vagy aki skótnak néz ki, de igazából kanadai). Például azt hallani egy egyetemi tanár szájából, hogy „England steals our money”. Ez elég meglepő volt elsőre. Az tény, hogy Skócia több pénzzel járul hozzá a közös költségvetéshez, mint amennyit kap, de azért ez elég erős volt. A királynőt sem szeretik nagyon, van egy kastélya Edinburgh-ben, ahol eltölt kétszer pár napot egy évben, „but we’re not really interested in her”. Mivel járult hozzá Skócia jólétéhez, boldogulásához? Semmivel. Legalábbis a year tutor-unk szerint. A nyugati szigeteken állítólag annyira vallásosak az emberek, hogy minden be van zárva vasárnap, mert az a pihenőnap, és misén van amúgy is mindenki. Skye szigetén minden évben van egy folk festival, erre jó lenne eljutni, csak nem tudom, hogy mikor van, de gyanítom hogy nyáron, amikor jó idő van. A mostani Edinburgh pedig a régi tetejére épült, teli van alagútrendszerrel a város. Glasgow a Commonwealth Games-nek fog otthont adni két év múlva, ezért font milliókat ölnek a városba, felújítják az épületeket. Aberdeen az olajon gazdagszik, Edinburgh a kultúrán, Dundee meg kimaradt a pénzosztásból, nem kapott semmire pénzt. Amúgy pont a mapokban kaptunk egy szórólapot a postaládánkba Jim-től, a local MP-nktől, Jim McGovern-től helyesebben szólva. Felhívja a figyelmünket arra, hogy mennyire fejlődik Dundee West, mennyi új munkahely jött létre, mennyire figyel a lelki életünkre, mennyi mindent tesz a közösségért stb. Lehet vele személyesen is találkozni, jó lenne elmenni, és megnézni, hogy itt is olyan-e egy politikus-választó találkozó, mint otthon.

Délután megnéztük a Match Point-ot. Egy filmfesztivál zajlik most az egyetemen, összeállítottak pár filmet, amúgy annyira nem minőségi de azért elmegy, és ezek között volt a Match Point. Ezután beültünk még a könyvtárba az otthoni egyetemmel zajló végeláthatatlan levelezést folytatni szakirány felvétel, diplomamunka írás témakörében. Elképesztő, hogy mennyire nem képesek megérteni, hogy csak akkor fogjuk tudni megmondani, hogy milyen szakirányt tudunk felvenni, ha itt már kiderült, hogy miből lehet diplomamunkát írni, mivel jó lenne ha összhangban lennének az itteni és otthoni tanulmányok. Nagyon nehezen mennek a dolgok így távolról, csak e-mailen keresztül.

Este még megnéztük itthon a Trainspotting-ot, csak hogy ráhangolódjunk Edinburgh-ra, és Skóciára. Nem volt felirat, és a skót akcentus filmen még jobban beüt. Volt egy-két szereplő, akinek csak szófoszlányait értettem meg. Személyesen nem ilyen rossz a helyzet, de telefonban már annál inkább. Couldn’t get a shit about it. Majd csak belejövünk.

Hétfő este és éjszaka az egyetemi diákközpontban voltunk, ez elég furán hangzik, otthon ezzel kapásból arra asszociálnék, hogy ez egy szar hely, teli van buzgómócsing diákokkal, akik csak arra várnak, hogy szervezkedjenek és intézkedjenek, plusz egész nap ott döglenek és nem csinálnak semmit. De itt ez koránt sincs így. Ez a hely egy multifunkcionális szórakoztató-központ. Van benne egy menő kocsma, kávézó rész, kis bolt, ahol tudsz pl. szendvicset és újságot venni, mobilt feltölteni, vannak lapostévék, ahol hétvégente meccseket lehet nézni, a legfelső emeleten van moziterem és kiállító helyiség, meg egy terasz, ahol jó időben kinn lehet lenni, plusz az emeleteken van nagyobb tér, ahol helyet kapnak esetenként zenekarok, és gondolom színházi előadások is szoktak lenni néha. Szóval ez egy egész jó kis hely, itt koncentrálódik az egyetemi diákság nagyobb része, nagyon jó hely az ismerkedésre. Ez be is jött, összefutottunk újra egy rakás franciával (rengetegen vannak), plusz a már eddig is ismert franciákkal, meg egy lengyellel is végre valahára. Már kezdtünk megijedni, hogy egy lengyellel se fogunk találkozni, pedig teli van lengyel kajával a szupermarket, szóval valószínűleg sokan vannak. De eddig egy lengyel lányt és ezt a fiút leszámítva még nem találkoztunk lengyelekkel.

Noemie-vel megint sikerült nagyon jót beszélgetni, kiderült, hogy mindketten nagyon szeretjük a nagymamáinkat. Egy újabb kapocs. És itt szeretne maradni karácsonyra. Ez elég durva ötletnek tűnik, mivel az kb. az egyetlen időpont, amikor el tudunk menni haza, még húsvét előtt. Nem is tudom, hogy milyen lenne itt egy karácsony, az az egy biztos, hogy esős, és szeles. Hó általában nem szokott lenni a helyiek szerint, vagy ha esik is, akkor elolvad, mert nincs olyan hideg. Sophie (ő is egy francia lány a változatosság kedvéért) hamar lelépett, mert fáradt volt, másnap mondta, hogy du. kettőig aludt, beiktatva egy reggelivel közben.

Ma láttam az órarendemet is összerakva. A lecture-ök, számszerint 3-szor 100 perc, elég jó időpontokban lesznek, ezekhez jön még hozzá a szakszeminárium (ez nem derült ki pontosan hogy hányszor 100 perc, vagy egyszer vagy kétszer), plusz a tutorial-ök vannak még, meg lehet, hogy lab-ek is. A szemináriumhoz hasonlítanak ezek az órák, csak kisebb létszámban (max. 18-20 fő). Összvissz 20-szor 50 perc körülre számolom most az órákat, de lehet hogy rájön még vmi. Érdekes lesz viszont az, hogy a negyedévesekkel együtt fogjuk írni a diplomamunkát, és economics témakörben. Hogy ez mit takar az egyelőre még nem világos, jövő hétfőn ezzel az órával kezdünk, úgyhogy majd akkor bővebben. Elég rugalmasnak tűnik itt mindenki, a közgázról ez már kevésbé mondható el (kiderült hogy mégis fel kell vennünk szakirányt, és azokból a tárgyakból is le kell majd vizsgázni, ez plusz 4 tárgyat jelent, és innen a távolból ez nem oldható meg olyan egyszerűen, pff). Ez kicsit összekuszálja a dolgokat, de valahogy csak megoldjuk. Nem fogok tudni ide-oda repkedni Európán keresztül egy-egy vizsgáért. Amikor január elején otthon leszek, akkorra kell 4 vizsgát berakni. Kicsit agyrém.

Továbbra is kedves mindenki, ezen mindig meglepődöm, ma pl. a city council-nál voltak nagyon segítőkészek council tax ügyében. Van egy helyi adó, ami nem kevés, minden helyi lakás után kell fizetni, kivéve ha diák vagy, rászorult stb. Úgyhogy nekünk ezt nem kell, csak ehhez ki kell tölteni pár papírt. Fiatal lány volt a desk-nél, mosolygott, elmagyarázott mindent és ezzel már alapból nekem is jobb hangulatom lett ebben a szürke időben. Lehet, hogy ez az ellenszerük a szar időjárásra, önmagukat és másokat próbálnak felvidítani egy kis kedvességgel, odafigyeléssel. Nekem ez nagyon bejön.

Nagyon jó lett a krumplifőzelék. Meglepődtem, hogy milyen jót alkottunk a Csabával. Tükörtojás, zöldhagyma. Ezekkel kiegészítve egészen úgy éreztem, hogy jóllaktunk, és az az érzés is eltöltött, amikor az ember hasznosan tölti el az idejét, ráadásul amit csinált annak a minősége is nagyon jó. Szóval meg voltam elégedve magunkkal:-).

Szombat estére találkát beszéltem meg Noemie-vel, egy francia lánnyal, akivel még a könyvtár előtt futottam össze. Nagyon szimpatikusnak tűnt, úgyhogy gondoltam miért ne. Hihetetlenül rá tudok kattanni az olyan emberekre, akik hozzám nagyon hasonlóan gondolkodnak a világról. Ő ilyen. Nem tudom, most szavakba önteni, hogy mit pontosan mit is érzek, mit is gondolok róla. Egyelőre annyit, hogy úgy hiszem, megtaláltam az itteni lelki társam egy kedves, göndör hajú, mosolygós lány képében.

Vasárnap elmentünk a Tayport melletti beach-re, ami ide röpke 12 km-re van. Eredetileg St. Andrews-ba szerettünk volna eljutni stoppal (először nem akarták megérteni, hogy hova akarunk menni, már aki megállt, mivel ők nem endrúz-nak mondják, hanem ándrúúz-nak) csak senki nem akart felvenni minket, két fiút az öreg mamák biztos nem szívesen utaztatnak. Ha átmész a Dundee-ból Newport-on-Tay-be vivő hídon, akkor már teljesen a természetben találod magad. Szántóföldek, legelésző tehenek, nyulak minden mennyiségben az úton és a mezőkön. Világítótornyok. Eldugott házak a folyóparton. Merthogy ez még mindig a folyó, a tenger csak a beach után kezdődik, jóval Tayport után (ez keletre van Dundee-tól, már majdnem az Északi-tenger partján). Elbattyogtunk teljesen a tengerig. Gyönyörű volt. Hatalmas homokos part, állítólag itt szoktak fókák is lenni, csak most épp nem volt egy sem. És utána a tenger. Ezekért a pillanatokért jó élni. Pont ott voltunk, ahol a Tay az Északi-tengerbe ömlik. Senki sem volt a parton, kivéve egy öreg tatát, aki távcsővel kukkolta a túlpartot. Eléggé jól sütött a nap is, teljes volt a harmónia (este vettem csak észre, hogy leégett az arcom és a fülem).

Szedtem pár lapos követ, és kacsáztam a folyón. A túlpart közben már újra párába burkolózott, úgyhogy a jó időnek lassan végeszakadt. Visszasétáltunk a városba, de közben még ettem szedret az út mentén. Elég kicsik és savanyúak voltak, biztos a napfény hiánya miatt. A lábamat már kezdtem érezni, este azért még elmentünk egy Social nevű helyre, amit korábban nagyon ajánlgattak nekünk. Hát, kicsit puccos egy kocsma, ha kocsmának lehet egyáltalán nevezni. A sör viszont relatíve olcsó volt.

Péntek este láttuk Kis Jánost skót-szoknyában. Mármint csak az alteregóját. A pasas nagyon hasonlított az SZDSZ egykori prominensére. Kart karba öltve táncolt skót népzenére indiaiakkal, kínaiakkal, franciákkal. Elég viccesen nézett ki, ahogy a szemüvegét állandóan igazgatta minden egyes kanyar után. Mindenesetre jó volt látni, hogy azért a sok filozófiai fejtegetés mellett jut ideje arra, hogy felruccanjon ide a messzi északra, és kicsit kikapcsolódjon.

A péntek este amúgy is érdekesen alakult. Csabával megittunk egy kis unikumot még mielőtt lementünk volna a már jó előre beharangozott népzenei estre. Mikorra leértünk, már jó hangulatunk volt, vettünk még egy sört, leültünk beszélgetni. Van egy nagyon idegesítő magyar srác a Pázmányról, aki most is úgy érezte, hogy milyen jó lenne velünk beszélgetni, de szerencsére elkezdődött a zene, úgyhogy nem kellett sokáig hallgatunk. A program félig egy nyugdíjas-találkozó képét mutatta, félig pedig egy jópofa összehozós buli jelleget. Nem tudtam, és még most sem tudom eldönteni, hogy melyik jellemezné jobban. Azonban volt két akkora skót ember, hogy kis piszoknak éreztem magam mellettük. Megkérdeztem egyiküktől, hogy tényleg igaz-e, hogy nem viselnek semmit a kilt alatt, és azt mondta, hogy tényleg nincs alatta semmi, csak a fázósabbak vesznek alsóneműt télen. A sorból kilógott egy indiai ember, aki ugyancsak skót ruhát viselt, meglehetősen érdekes képet nyújtott a nagydarab, fehér, hosszú hajú emberek között az ő kis barna bőrével és alacsony termetével.

Az este folyamán még sikerült összefutni egy pár emberrel, először is egy német fiúval, akinek a Ponyvaregény két főszereplőjének képe volt a pólóján és volt olyan hülye, hogy bevallotta, hogy nem ő csinálta a pólót. Ha azt mondta volna, hogy ő csinálta, akkor teljesen másképp tudtam volna ránézni. Mint egy kreatív emberre:-). Felbukkant egy másik német fiú is, két skót lánnyal, a fiú már 5 éve él itt. Megkérdeztem, hogy azért ez elég hosszú idő, és milyennek találja a helyet ennyi idő után. Megrökönyödésemre azt mondta, hogy nem olyan jó, de meg lehet szokni. Pff. Na erre varrj gombot. A lányok mind helyiek voltak, dundonian-ek. Sikerült még összefutni azzal a két francia lánnyal is, akik még csütörtökön kérdeztek meg minket az egyetemi könyvtár előtt, hogy van-e hol laknunk, mert lakótársakat keresnek. Mindketten nagyon aranyosak voltak, az egyik egész jól is néz ki, nekik viszont a legjobbnak kellett lenniük az egyetemükön, hogy eljöhessenek ide, nem úgy, ahogy otthon megy nálunk, hogy elég csak jelentkezni, és simán kijöhetsz. Accounting finance-t tanul a csinosabb, a másikat nem is jegyeztem meg, lehet, hogy nem pont rá koncentráltam eléggé. A szemerkélő estében örömteli volt hazaballagni éjszaka, és pont ugyanarra az időre ébredni is.

Még pénteken elhatároztuk, hogy a hétvégén főzni fogunk. Krumplifőzeléket, tüktojjal. Beszereztük a hozzávalókat, eltöltöttünk egy csomó időt a szupermarketben az olcsóbb hozzávalók megkeresésével, babérlevelet csak nagy nehezen sikerült találni. Olyan, hogy zöld petrezselyem, nincsen. Szárított van, horror áron. Ezt kihagytuk. De minden más volt, úgyhogy épp most puhulnak a krumplik a lábasban.