Ma teljes kultúrsokkban volt részünk. Lementünk a Csabával filmet nézni a Hannah Maclure Center-be, összefutottunk Noémie-vel és Emre-vel, Noémie török lakótársával, ők is jöttek filmet nézni. Das experiment volt a film, már láttam párszor. Így nem volt olyan izgi, de érdekes volt nézni, hogy szörnyülködnek az emberek bizonyos részeken. Ezután meghívtak minket a lakásukba, ami igazából egy ház, hatan laknak itt. Egy kenyai, egy indiai, ők ketten, plusz egy magyar pár. A kenyai lány nagyon vicces volt, állandóan leoltott mindenkit, a saját barátját is, aki mellesleg német. Itt van az anyja is, meg egy unokahúga, nem derült ki pontosan, hogy miért, de itt vannak, és hamarosan elmennek haza Kenyába, ha jól vettem ki. Emre nagyon jó arc, játszik balama-n is! Ez fontos lesz úgy érzem, nagyon hiányzik már a török zene hallgatása élőben. Remélem, hogy tud valahonnan szerezni egy ilyen hangszert, és majd együtt kesergünk egy melankolikus török népdalon. Az indiai srác is nagyon rendes volt, Bombay-ben született de Dél-Indiában lakik, meg is beszéltük, hogy együtt fogunk elmenni Belfastba:-).

Közben befutott még egy magyar lány, Hilda, ő az első közgázos itt rajtunk kívül. A magyar párt Gábornak és Katának hívják. Plusz, hogy teljes legyen a keveredés, a német fiú egri bikavért vett a szupermarketben, 5 fontért (pofátlanul drága a bor az összes boltban). Csináltunk vacsit, közben beszélgettünk, mindenki összevissza nyüzsgött, és ettünk húst. Ez nagy szó, mert most volt az első nap, hogy nem az otthonról hozott szalámit ettük (ami már elfogyott időközben), hanem itteni húst. Egész tűrhető volt, ki hitte volna ezt egy agyonműanyagozott csomagról. Nagyon jó a lakásuk, tetszik, hogy ilyen sokan vannak, én is valami hasonlót szerettem volna, csak nem voltam elég bevállalós, hogy kijöjjek a semmire, és itt keressek lakást.

Miután jóllaktunk, visszajöttünk a student center-be, ahol egészen fél háromig voltunk, közben megérkezett Claire is, Noémie ismerőse, aki már eléggé el volt ázva, és erre még rátett egy kicsit, úgyhogy nagyon vicces állapotban hagyott ott minket kettőkor. A hely fél háromkor bezár, de még egész jól bírtuk a gyűrődést, úgyhogy Emre és Noémie feljöttek hozzánk, meginni egy sört, és egy kicsit reggelizni is, mert már hajnalodott. Öt körül mentek el, ezután elég hamar bezuhantunk az ágyba.

Olyan rosszul aludtam ezen az éjszakán, ez volt az eddigi legrosszabb itt alvásom. Vagy négyszer kijöttem wc-re, forgolódtam, mindenféle hülyeséget sikerült álmodnom, ráadásul a szomszéd templom nyolckor harangjátékot játszott, és ez sem segített abban, hogy jobban aludjak. Lehet, hogy túl sok minden történt előző nap, és nem bírtam még feldolgozni, emiatt nem tudtam rendesen aludni. A reggel viszont kárpótolt mindenért, mert olyan fényesen sütött a nap, mint eddigi ideérkezésünk óta még egyszer sem. Ezzel teljesen kiegyeznék, ha minden nap így kezdődne.

Szombaton lebattyogtam a hídhoz, gyönyörű idő volt. Van egy kis park a folyó mellett, ami igazából nem is a folyó, hanem a tenger beáramlása a folyóba. Newport-on-Tay ilyenkor hihetetlenül tud csillogni a folyó másik partján, nagyon jól kitalálták, hogy hova kell építeni a települést. Kicsi korom óta szeretem nézni a nagy vízfelületeket, most is sokáig néztem ahogy a híd alatt elfolyik a víz a tenger felé. Valahogy megnyugtat, ahogy nézem a vizet. Van egy kis sziget, ami úgy néz ki, mint egy tengeralattjáró, mivel rá van betonozva egy torony, amiből kilóg egy antenna is. Most ez teljesen el volt merülve, és csak az antenna látszott ki a vízből. Tetszik a partnak ez a része, csak az a baj, hogy teljesen ki van építve, a túlparton lehet csak lemenni a vízhez. Nem baj, majd odaképzelem, hogy le tudok menni a vízhez, és ülök a parton.