Csütörtökön voltam futni. Próbáltam volna eljutni a folyóhoz a háztól, de nem sikerült. Fenn vagyunk a dombon és magától értetődőnek tartottam, hogyha elindulunk a dombról lefelé, akkor eljutok a folyóhoz. Azzal nem számoltam, hogy az utcák elég girbegurbák, és egyik sem kanyarodik a folyóhoz, hanem mindegyik oldaliránt megy, a folyóval párhuzamosan. Sikerült eljutnom a port-ig, eléggé ocsmány, koszos épületek, egyeseket már bontanak is, teljesen ipari terület. Visszafelé viszont egy Baxter Park nevű már-már hihetetlen zöld színű parkon keresztül futottam át. Nem sokan kocogtak rajtam kívül, csak egy középkorú nő joggingolt a park másik oldalán. A térdem viszont eléggé megfájdult a sok dombon le, dombon föl való futástól, lehet, hogy inkább valami beltéri dolgot kellett volna csinálni. Majd a jövő héten kiderül, hogy mit is lehet sportolni, elég sok lehetőség van, már amennyire egy mai beszélgetésből kiderült. És van tollas! Úgy tűnik, hogy itt is meg tudom csillogtatni kemény pár hónapos tollas tudásom.

Sikerült tegnap regisztrálódni a könyvtárba, felvenni a tárgyakat, és minden IT cucc működését szemrevételezni. Nagyon szervezetten ment az egész, néha kicsit szájbarágósan. De legalább sikerült mindent megérteni. Tegnap még megigényeltük a tandíjunk kifizetését a skót államtól, 1775 fontot kellene amúgy fizetni az egész évért, ami azért nem kevés. A jóléti juttatások terén elég jól áll amúgy Skócia. Amit így ebben a pár napban láttunk, az elég meggyőző volt ilyen téren. Pl. ha fiatalon vállalsz gyereket, akkor ingyen kapsz lakást az államtól. Lehet, hogy ennek köszönhetően császkál meglepően sok kismama az utcán, 18 évesnél egyik se volt több. A gyerekek amúgy elég viccesen néznek ki, mivel kötelező egyenruha viselés van, mindenki mini felnőttnek van öltözve, nyakkendő, élre vasalt nadrág, szoknya, kis kardigán, zakó az 5-6 éveseken is. Az egyetemen azért ennél lazábbak a szabályok, nincs egyenruha. Nem tudom, lehet, hogy jól néznénk ki kis nyakkendőkben egész nap:-).

Megvolt az első igazi kontakt is külföldiekkel. Merthogy eleddig akárhány emberrel összefutottunk, mindig kiderült, hogy magyarok. Rengeteg magyar van, elsősorban azért merthogy ide nem kell pályázni, és szerintük az itteni diploma megszerzését el lehet számoltatni felsőfokú szakmai angol nyelvvizsgaként. Nem tudom, hogy ez igaz-e, de ha igaz, akkor ezzel mi is jól járunk. A Pázmányról vannak a legtöbben, de találkoztunk ELTE-s lánnyal is. Visszatérve az első igazi kontaktra, egy helyes francia lánnyal sikerült többet beszélgetni, számot cserélni. Pszichológiát tanul, ugyancsak harmadéves, és még egy hostelben lakik, mivel nem talált még lakást. De intenzíven keres, mivel drága a hostel. Itt minden drága. Olcsó dolog nincs. Kivétel talán a pizza, amit egy Iceland nevű szupermarketben lehet kapni, ahol undorító előrecsomagolt, műanyagba zárt, mélyhűtött dolgokat árulnak. Egyelőre óvakodunk ettől, pedig elég olcsó, viszont baromi egészségtelennek tűnik. Biztos az is. De igyekszünk zöldséget és gyümölcsöt is enni. Tegnap és tegnapelőtt például ettünk paradicsomot, olívabogyót és hagymát. Ezt is nehéz volt felkutatni, ráadásul csak szupermarketben láttunk eddig zöldséget, szóval ez se a legjobb, de máshol egyáltalán nincs. Ez probléma lesz, mert én elég salátás vagyok. Szeptember 20-án ugyanakkor lesz farm market, ahol reméljük lesz autentikus zöldség és gyümölcs. Bár ennyi napfénytől, amennyi itt van, nem várunk sokat. A paradicsom is elég hóka volt és íztelen. Bezzeg van marhahús töméntelen mennyiségben és gyorskaja. Sok is a kövér ember, a tájékoztatón egy egyetemi pasas arról beszélt, hogy Skócia vezeti Európában a szívmegbetegedések előfordulásának listáját. Lehet, hogy nem járt még Magyarországon, mert nálunk is elég gyászos a helyzet.

Úgy néz ki, hogy sikerül bankszámlát is nyitni, ágyneműt is be kellett szerezni, mert nem volt. Elég vékony a paplan, viszont rohadt meleg. Nem tudom, hogy mivel lehet megtöltve, de jó érzés, hogy kinn esik az eső, és bebújsz a meleg paplan alá. Egyik reggel úgy ébredtem, hogy csak a fejem búbja látszott ki a paplan alól, amúgy mindenem a jó meleg takaró alatt volt.

Ma este lesz skót népzenei est, ami az itteni arcok szerint összehozza az embereket. Legyen így.

Megérkeztünk. Egy majdnem két napos buszozás után szept. 7-en megérkeztünk Dundee-ba, Skócia negyedik legnagyobb városába. Csak négy nagyváros van, egyesek szerint mar 5, úgyhogy majdnem a legkisebbe vetett minket a sors. Az utazas, a ket nap ellenere nem volt nagyon faraszto, elveztem, ahogy egesz Europan vegig utazunk, kulonosen Skocia volt nagyon szep, zold dombok, birkak mindenhol. Dundee-ba erve egy couchsurfingen megismert skot pasasnal voltunk egy napot, mivel csak masnap tudtunk bekoltozni a lakasba. Ewan hihetetlen jo fej volt, vegigvitt minket a varoson, felmentunk a dombra, ami a varos kozepen van egy elso vilaghabrous emlekhellyel kiegeszitve, lementunk a beach-re is. 15 fok, suvito szel, kutyat setaltato emberek. Nyaron allitolag egesz sokan szoktak itt lenni, meg a vizbe is bemereszkednek paran, bar en erre biztos nem vallalkoznek. Egy lifeguard volt kirakva egy kontenerrel egyutt a partra, hogy vigyazza a semmit, mivel ilyenkor mar senki sem furdik, plusz alig vannak a parton a viharos idojaras miatt. De o kinn volt a kontener elott, es olvasott.

Masnap sikerult eljutni a lakasig, es ropke egyoras keses utan a csajszi is megjott, akivel le kellett egyeztetnunk a dolgokat, hogy atvehessuk a lakast. Nos, a lepcsohaz eleg gazul nez ki, nalunk a panelekben neznek igy ki. Amugy azokbol is van egy-ketto, marmint panelbol, a hazzal szemkozt van 4 darab 22(!) emeletes, de le fogjak oket bontani Ewan szerint, varosrehabilitacios projekt kereteben. A lakas nappalijabol pont ralatunk a kozuti hidra, nappal es ejszaka is eleg jol nez ki. Maga a varos nekem valamiert nagyon Debrecenre hasonlit, csak tobb bolttal es szolgaltatassal, es egy folyoval ami a tengerbe omlik a kozelben. A lakas amugy rendben van, kicsit koszosak voltak a konyhai eszkozok, nem is tudom, hogy hogy hagyhatta igy itt valaki. Volt egy kis problema ket ablakkal is, mivel nem tudtuk oket rendesen bezarni, de mar megoldodott a dolog, volt kinn egy ezermester, aki nagyjabol rendbehozta.

Az idojarasrol majd egy kulon bejegyzest fogok irni, egyelore legyen eleg annyi, hogy esni eddig minden nap esett kisebb-nagyobb intenzitassal, de volt verofenyes, meleg nap is. A masik dolog a tulszabalyozottsag, es a mindenre kiterjedo bekamerazottsag. Errol is szeretnek majd hosszabban irni, ugyhogy most nem is mondanek tobbet, olvassatok blogot, es akkor majd megtudjatok.

Augusztus végén 10 napot töltöttem Törökországban egy EU-s projekt keretében. Az EU jövője, Törökország és az EU kapcsolata, Törökország csatlakozása volt a téma. Ennek kapcsán sikerült megismerni kicsit az országot, az embereket, a kultúrát, a történelmet. Most leírnék pár érdekes dolgot Törökországról, a törökökről, Isztambulról.

• Törökország először is igen nagy. Erre az ember csak akkor döbben rá, ha Isztambulból Ankarába utazik - amúgy a kiválóan működő és magas minőségű busztársaságok egyikével -, mivel a 400 kilométeres táv is mintegy 7 órát vesz igénybe, egy 40 perces pihenő, kajálás miatt, ami lehet hosszabb is.
• Isztambul valószínűleg Európa legnagyobb városa, a helyiek sem tudják hogy mekkora és hogy hányan lakják. Az viszont biztos hogy több mint 150 km hosszan nyújtózik a két kontinensen, és körülbelül 10-13 millió ember lakosa van.
• Itt mindenki a túlélésre játszik, és senkit sem érdekel az, hogy ezt milyen gátlástalanul éri el. Cipőpucolók, utcai árusok, bazárosok, taxisok húzzák le nem csak a tursitákat, hanem a helyieket is.
• Gyerek-, diák-, nyugdíjas- jegy nincs. Se a tömegközlekedésen (bár bérletet láttunk), se a múzeumokban. Oda biztos csak a gazdag turisták járnak, aki ki bírják fizetni a belépőnkénti 10-20 eurókat.
• Minden török meg van győződve arról, hogy ők törökök és mi magyarok rokonok vagyunk. - Turkish and Hungarian people are relatives. - Really? - Yes, actually we are both Huns but you've turned at the wrong direction and lost your Turkish identity.
• Az alma van a zsebemben magyar mondat remekül használható török emberek előtt annak elmagyarázására, hogy egy alma van a zsebemben, mivel törökül is majdnem így hangzik.
• Az európai embert viccesen tudják a török kislányok bámulni a buszon félórákon keresztül.
• A kurd téma hivatalosan nem téma, szóval tabu, de egyéni szinten meglepően nyíltan beszélnek erről az emberek. Egyes törökök szerint az EU-nak köszönhetően változik ez a helyzet.
• Kemal Atatürk egy török ismerős szerint csak egy alkoholista volt, aki kínok közt, májrákban halt meg.
• A török tradícionális zene és tánc hihetetlenül jó (Tarkan előadásában). Vannak az isztambuliak szerint olyan helyek, és biztos nemcsak Isztambulban, ahol egyszerre több száz ember ropja ilyen zenére. Vagy meghívathatjuk magunkat egy lagziba, és ott is hasonló élményben lehet részünk (állítólag szívesen látják az érdeklődő nem törököket).
• Olyan, hogy török nemzetiségű, nincs. Legalábbis váltig állította ezt egy török fiú, mert szerinte kurd, perzse, hettita és egyéb vér biztos, hogy csörgedezik mindenkiben a török mellett.
• Az ország keleti részét maguk a törökök se ismerik (már akik a nyugati részen laknak).
• Ahány török, annyi vélemény az EU-csatlakozásról. Valaki már holnap belépne, valaki meg egyáltalán nem tartja Törökországot európainak, s így ellene van a csatlakozásnak.
• Minden második férfin Lacoste, Tommy Hilfiger vagy Ralph Lauren póló és Armani farmer van. 10-20 líráért lehet beszerezni darabját a bazárokban. Vicces ezt egy szakadt kompon látni, ami a város egyik lepukkant kerülete felé halad a Boszporuszon.

Indulunk. Skóciába megyünk egy évre, tanulni. Harmadéves T-karos hallgatók vagyunk a közgázról, és Dundee-ban fogunk tölteni egy évet egy un. double-degree program keretében. Ez azt jelenti, hogy az itthon megszerzett kreditjeinket ott beszámítják, és viszont, így egy év alatt két diplomát is meg tudunk szerezni, nem vesztünk évet. A diplomamunkát angolul fogjuk megírni, és elvileg angolul is fogjuk itthon megvédeni. Kisebb problémák adódtak a papírmunkát illetően az itthoni egyetemen, de minden akadály elhárult, s nyugodtan vághatunk neki a dolgoknak. Reméljük, hogy közben sem lesz semmi utólagos probléma, bár ismerve a magyar tanulmányi osztályok munkamenetét erre nem mernénk mérget venni.

Nagyjából minden készen áll, van lakás, buszjegy, az egyetemi papírok is rendben vannak, van adapter, fényképezőgép és laptop, meleg és vízálló ruha, esernyő, kabát, gyógyszerek, egy üveg magyar bor (több nem fog beférni) stb. Biztos itthon fog maradni valami nagyon vagy kevésbé fontos dolog, de ez úgy gondolom, hogy pótolható lesz. Hárman fogunk együtt lakni, mind magyarok. Elvileg nemzetköziesedni szerettünk volna, mindenki máshol más nemzetbeliekkel, csak kisebb problémák adódtak ezzel az elképzeléssel. Lakást csak egyben adnak ki, mármint a mi esetünkben 3 embernek egyszerre, ha valaki utólag csatlakozik, akkor az plusz pénzbe kerül. Hosszú távra adnak ki lakásokat, legrövidebb időtartam fél év, ha netán olyan emberekkel jöttünk volna össze, akik elviselhetetlenek, akkor ez elég hosszú idő ahhoz, hogy mi is elviselhetetlenek legyünk, és elrontsa a hangulatunkat az állandó vitatkozás a lakótársakkal. Végül úgy döntöttünk, hogy hárman bútorozunk össze, abban bízva hogy elviseljük egymást, mivel már ismerjük egymást egy ideje. Bár mindhárman elég makacsak vagyunk és a  kompromisszum képesség sem tartozik sokszor az erősségeink közé. Az időjárás az a tényező ami igazán aggaszt engem, a napi betevő eső és szignifikánsan kevesebb napsütés nem tűnik olyan jó hírnek, de valahogy csak sikerül majd hozzászokni.

Kicsit beteg vagyok, már betegen mentem el  Törökországba (erre majd egy bejegyzés erejéig még visszatérek), és a dolog csak hatványozódott; homlokfájás és orrfújás, köhögés. Ma kaptam rá orrcseppet és köptetőt, úgyhogy már gyógyulok.

A kijutásról. Ketten busszal fogunk menni. Igen, ez elég durván hangzik, két nap az út Dundee-ig, de így több cuccot tudunk vinni, nem olyan drágán. Ryanair-rel persze olcsóbb lett volna, csak harmadannyi dolgot pakolhattunk volna be. Egy év az csak egy év, elég hosszú idő, a kabátok meg miegyebek sok helyet befoglalnak. Karácsonykor azért kihagyom a buszozást, nagyon hosszú az út a téli Európán keresztül, és időt is vesztenék.

A blogot egyelőre egyedül fogom írni, később ez változhat, de sokszor többes számot fogok használni, mivel többen vagyunk, és ugyanazok a dolgok fognak velünk sokszor történni. Azért döntöttem a blogírás mellett, mert tudom, hogy nem lesz időm minden e-mailre válaszolni amit kapok, viszont így mindenki számára elérhetőek lesznek azok a dolgok, amik velem történnek az év során. Bízom benne, hogy érthetően fogok fogalmazni, ha mégse, akkor írjatok, szóljatok, és megpróbálok változtatni a stíluson. Igyekszem fényképezni sokat, párat majd ide is megpróbálok beszúrni, de a zömét Facebook-ra fogom feltenni, úgyhogy ott majd megtalálhatjátok a fényképeim között (search Gergely Nagy, gergely.nagy.torok@gmail.com). Remélem, hogy az itthonmaradtaknak azért fogok/fogunk hiányozni, és páran majd meglátogatnak minket, már van pár ígéretünk és ezeket kíméletlenül be fogjuk hajtani:-).