Nagyon jó lett a krumplifőzelék. Meglepődtem, hogy milyen jót alkottunk a Csabával. Tükörtojás, zöldhagyma. Ezekkel kiegészítve egészen úgy éreztem, hogy jóllaktunk, és az az érzés is eltöltött, amikor az ember hasznosan tölti el az idejét, ráadásul amit csinált annak a minősége is nagyon jó. Szóval meg voltam elégedve magunkkal:-).

Szombat estére találkát beszéltem meg Noemie-vel, egy francia lánnyal, akivel még a könyvtár előtt futottam össze. Nagyon szimpatikusnak tűnt, úgyhogy gondoltam miért ne. Hihetetlenül rá tudok kattanni az olyan emberekre, akik hozzám nagyon hasonlóan gondolkodnak a világról. Ő ilyen. Nem tudom, most szavakba önteni, hogy mit pontosan mit is érzek, mit is gondolok róla. Egyelőre annyit, hogy úgy hiszem, megtaláltam az itteni lelki társam egy kedves, göndör hajú, mosolygós lány képében.

Vasárnap elmentünk a Tayport melletti beach-re, ami ide röpke 12 km-re van. Eredetileg St. Andrews-ba szerettünk volna eljutni stoppal (először nem akarták megérteni, hogy hova akarunk menni, már aki megállt, mivel ők nem endrúz-nak mondják, hanem ándrúúz-nak) csak senki nem akart felvenni minket, két fiút az öreg mamák biztos nem szívesen utaztatnak. Ha átmész a Dundee-ból Newport-on-Tay-be vivő hídon, akkor már teljesen a természetben találod magad. Szántóföldek, legelésző tehenek, nyulak minden mennyiségben az úton és a mezőkön. Világítótornyok. Eldugott házak a folyóparton. Merthogy ez még mindig a folyó, a tenger csak a beach után kezdődik, jóval Tayport után (ez keletre van Dundee-tól, már majdnem az Északi-tenger partján). Elbattyogtunk teljesen a tengerig. Gyönyörű volt. Hatalmas homokos part, állítólag itt szoktak fókák is lenni, csak most épp nem volt egy sem. És utána a tenger. Ezekért a pillanatokért jó élni. Pont ott voltunk, ahol a Tay az Északi-tengerbe ömlik. Senki sem volt a parton, kivéve egy öreg tatát, aki távcsővel kukkolta a túlpartot. Eléggé jól sütött a nap is, teljes volt a harmónia (este vettem csak észre, hogy leégett az arcom és a fülem).

Szedtem pár lapos követ, és kacsáztam a folyón. A túlpart közben már újra párába burkolózott, úgyhogy a jó időnek lassan végeszakadt. Visszasétáltunk a városba, de közben még ettem szedret az út mentén. Elég kicsik és savanyúak voltak, biztos a napfény hiánya miatt. A lábamat már kezdtem érezni, este azért még elmentünk egy Social nevű helyre, amit korábban nagyon ajánlgattak nekünk. Hát, kicsit puccos egy kocsma, ha kocsmának lehet egyáltalán nevezni. A sör viszont relatíve olcsó volt.